Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2001. (Szombathely, 2001)

3. szám - KÖNYVESPOLC - Tonika Péter: Kiss Gábor: Vas megye 10-12. századi sír- és kincsleletei

Vasasszonyfa és Lukacshaza avar temetőinek 9. századi használatát illetően). Hogy ez a népesség tarka volt, abban messzemenően egyet értünk, az összetevők kielemzéséhez azonban sokkal több adat szükséges. Fontos az örökölt és továbbfejlesztett úthálózatra (5) felhívni a figyelmet - szerintem ugyan éppen az E-D út jelentősége változott közben - és lényeges a határvédelem (6) ebben a korban is, ami tulajdonképpen alig más, mint a fő utak ellenőrzése. Továbbra is várjuk az őrvidék régészeti leleteit! Számba veszik a - meglévő, kikövetkeztetett vagy csak feltételezett sánc- és kővárakat (7) a megye területén. Jellemző, hogy a 10 megemlített vár közül a legfontosabbak még azonosításra várnak - Vasvár, Ikervár, Sárvár, Karakó -, Körmend javasolt etimológiája elfogadhatatlan, Sabaria-Szombathely, Pinkaóvár és Velem várainak keltezése vitatott, a németújvári magánvár 12. századi periódusáról - kellett lennie - semmit sem tudunk... Tárgyalják Vas vármegye megszervezésének kérdését (8), úgy tetszik, Kristó Gyula vitatott hipotézise nyomán. Végre visszaköszön a kötet régészeti anyaga a 9.,10. és - az egyházszervezésre vonatkozó 11. után - a 12. alfejezetben. Marad gondunk elég. A megye területének benépesítését csak 955 után tudják elképzelni, hiszen - legalább is a kutatás mai állásához ismét korrekten alkalmazkodó Kiss Gábor szerint - egyelőre nincs a megyében egyetlen, a 10. század első felére keltezhető lelet sem. A Rábától nyugatra meg a sűrűbb településhálózat csak az államalapítást követően jönne létre. Két szempontra szeretném felhívni ezzel kapcsolatban a figyelmet. Ha van továbbélő lakosság a honfoglalás előtti időkből - és miért ne lenne, ld. 4. pont -, akkor azoknak itt kell lenniük a 10. század első felében is, csak éppen kimutatni, keltezni nem tudjuk őket egyelőre. Másrészt: szórvány kengyelek nem keltezhetők biztosan a 10. század második felére - ki tudja, mi rejlik még ezeken a lelőhelyeken - és véleményem szerint annak sincs döntő akadálya, hogy feltételezzük: az ikervári temető eredetileg mintegy 200 sírját ne kelljen alig fél évszázadra összesűríteni. Elismerem, feltevésem egyelőre nem bizonyítható. De törekedni kell rá! A nem-tudás beismerése pedig nem szégyen. Azt nyilván senki sem gondolja komolyan, hogy az egyetlen ikervári és a kengyel-leletekből kikövetkeztethető további három lovas szállta meg, ellenőrizte és őrizte Vas megye teriiletét, a vasvidéket és a határon átvezető utakat! A többi 10. századi vagy 10. századiként számba jövő lelet és lelőhely - Répcelak, Szombathely, Csepreg, Velem, Pörgölény, Pinkaóvár, az egy Ikervár kivételével - sem mennyiségében, sem minőségében nem tükrözheti - ismét tegyük hozzá, egyelőre - pontosan az egykori valóságot. De vannak, és most ez a lényeg. Az ikervári temető tegzes-nyilas harcosaival ráadásul valóban pompás találmány, a vitathatatlanul 10. századi köznépi temetők még elég ritka, de gyarapodó sorába tartozik. Én bizonyára nem bírtam volna annyira fegyelmezni magam, mint Kiss Gábor, és alaposabban belebonyolódtam volna a honfoglalás kori köznép és vezetőréteg viszonyának bonyolult időrendi, szociológiai és etnikai kérdéseibe. 91