Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2001. (Szombathely, 2001)

3. szám - KÖNYVESPOLC - Tonika Péter: Kiss Gábor: Vas megye 10-12. századi sír- és kincsleletei

A 11. századi leletek alkalmat adtak - királyaink törvényeivel összevetve a kereszténység felvételének és a plébániahálózat kiépülésének tárgyalására. Különösen fontos ebből a szempontból a soros temetők megszűnésének ideje, hiszen ez jelenti a plébániatemplom mellett nyitott „cintermek" használatba vételét is. A folyamat a 11. század végére - 12. század elejére? - befejeződik. Néhány helyen igazolható vagy joggal feltehető, hogy a templomot a korábbi - nem mindig pogány! - soros temető területén építik fel. Jogos feltételezése a Szerzőknek, hogy - számításba véve a korai templom körüli temetőmaradványokat is - a ma csak a 13. századtól kimutatható falusi templomok egész sorának volt - kellett legyen - 11-12. századi elődje. Jó lenne meg is találni! Sajátos - megnyugtatóan még meg nem oldott - kérdés a vasi főesperesség hiánya (11). Még több nehézséget rejt magában a 12. pont (etnikai viszonyok). Némi szkepticizmust nem tagadhatok, kétkedésem más korok hasonló problémáiból táplálkozik. A régészeti leletek önmagukban általában nem hordoznak etnikai információt, réges-régen tudjuk, hogy egy-két idegen származású tárgy nem egyenlő a tulajdonos vagy viselő származásával - megkapta ezt a kritikát a Baranya-kötet is -, persze az ellenkezője sem zárható ki és az összkép, a viseleti sajátosságok mégiscsak mutatnak valamilyen irányba. Az antropológia és a helynév sajátosságai is csak a lehetőségeket támogatják. Ikervár magyar, Sorokpolány lengyel meghatározása legalább hihető - ha nem is bizonyítható - feltételezés. Igazán tiílzás azonban Csepreg-Szentkirály egyetlen, párhuzam nélküli övgamitíiiájából besenyő, egyetlen - máshol is feltűnő, importált - fülbevalójából karantán „néptöredékekkel" számolni. Itt egy pillanatra a szép gondolat kedvéért ellanyhult a Szerzők óvatossága. Vas megyét nyilván nem lehet a nyugatmagyarországi vasművesség nélkül tárgyalni (13) - Heckenast Gusztáv elmélete türkökről, kendekről, alánokról legalább egy kérdőjelet megérdemelt volna. Tudjuk, valljuk, hogy a helynevek történeti információt hordoznak. Csak éppen ezeknek az információknak a kinyerése küszködik számos problémával: 14-17. pontok, piachelyekről, szolgáltató népekről, törzsnévből és vezérnevekből képzett helynevekről. Az alkalmazott technika: ismertetni kurrens elméletet, állásfoglalás-kritika nélkül. Ugyanez a technika érvényesül a birtokos nemzetségek számbavételekor (18). A helyzetfelmérést a vasvári káptalan és a kolostorok tárgyalása zárja (19). A teljes fejezet bizonyára sokakat elgondolkodtat: ez van. Talán némi kutatási stratégia felvázolása hiányolható és kíváncsi lettem volna Kiss Gábor véleményére még néhány kérdésben: viselet, szokások, import, trepanált koponyák, S-végű hajkarikák Giesler-féle tipokronológiájának általános érvényessége. Igaz viszont: korpusz-kötettől ilyesmi nem követelhető meg. Kár. A kötet végén gazdag bibliográfiát, az V. - összefoglaló - fejezet német rezüméjét találjuk, meg a rajzokat, fotókat, térképeket. Mindösszesen: a vitatott-vitatható pontok eltörpülnek az anyagközlés és a két temetőfeldolgozás eredményei mellett. Szebb szó nem telik tőlem: köszönjük! TOMKA PÉTER 92