Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2001. (Szombathely, 2001)

3. szám - KÖNYVESPOLC - Tonika Péter: Kiss Gábor: Vas megye 10-12. századi sír- és kincsleletei

(Magam a sírba helyezett pénzeket a temetkezési szokásoknál, vagy legalább ott is tárgyaltam volna, bár tárgyszerűségük tagadhatatlan). A beazonosított lelőhelyeket 25.000-es és kataszteri térképeken tűnteti fel, válogatott sírrajzokat és sírrajz-részleteket közöl, táblázatokat, típustáblákat állít össze ott, ahol indokolt, elemző - „értelmezett" - temetőtérképek segítik az eligazodást, a teljes leletanyagot táblákra rendezve, a jelentősebb darabokat fotókon ismerhetjük meg. A keltezés általában az összefoglalásban-értékelésben kapott helyet, kivéve a zsennyei kincset, ahol külön alfejezetbe került. Nem volt könnyű munka a számos saját feltárás leírása, a Savaría Múzeum, a Magyar Nemzeti Miizeum, a kismartoni Burgenländisches Landesmuseum, a Smidt Múzeum anyagainak felkutatása, a lelőhely-adatok helyretétele, felderítése, rekonstrukciója, ellenőrzése, térképezése, a korrekt, nem utolsó sorban hellyel, terjedelemmel okosan gazdálkodó forma megtalálása. Kiemelhető néhány nagyobb információ-mennyiséget hozó lelőhely: CsepregSzentkirály, Szombathely-Szentmárton, a zsennyei kincs, különösen Ikervár Virág utcai 14-0 sírós, zömmel 10. századi és Sorokpolány-Berekalja 312 sírós, 11. századi temetője. Sajnálom, de itt sincs mibe belekötnöm, legfeljebb az értékeléseket ítélhetem nagyon - túlzottan? - óvatosnak. A Szerző mindvégig tartja magát az anyagközlés szempontjaihoz és igyekszik elkerülni a kronológiai és interpretációs vitákat. A legfontosabb szakirodalomra hivatkozik, tartózkodik távoli területekkel való összevetéstől, kivételt Sorokpolány polákjai jelentenek. A forrásértékű helynevek esetében többnyire az egyetlen monografikus feldolgozásra hivatkozik. Csak ismételni tudom magamat: korrekt. No, majd a második, összefoglaló részben - ami az V. fejezet jelzését viseli -, gondolhattam volna naivan. Hát nem egészen azt kaptam, amire számítottam. Pedig a szerzői kollektíva itt is magasra helyezte a módszertani mércét: a 19 (!) alfejezet minden oldalról alaposan körüljárja mindazt, amit a - szerintük majdan megírandó - Vas megye 10-12. századi történelméhez a történeti és régészeti adatok hozzá tudnak tenni. (N. b. ebből a könyv anyagára csupán három pont támaszkodik.) A régészeti kutatások (rövid) története (1) a valós helyzetet tükrözi. A végén büszkén jelentik: „mára már több mint félezer ... temetkezés áll a kutatás rendelkezésére". Gratulálunk, de ne feledjük: ebből több mint 450 sír 2, azaz kettő temetőfeltárásból származik, az egyik ráadásid meglehetősen hiányosan maradt ránk. A történeti forrásadottságokat (2) könnyű volt elintézni: ha kivonjuk belőle Anonymus meséit, a vizsgált korszakra gyakorlatilag nem marad semmi. A földrajzi környezet (3) bemutatása elgondolkodtat: a (megye)határokat csak jelképesen köthetjük olyan patakokhoz, mint amilyen a Lapincs, a Kucsenyica vagy - itt - a Marcal. (Akkorák ugyanis, mint egy jobb határárok két birtok között.) Fontos téma a terület korábbi lakottsága (4), azon belül is a honfoglalást közvetlenül megelőző 9. század (karoling kor). Nem lehet vitás, hogy Vas megye területe lakott ebben a korban - ehhez képest - még elég kevés a konkrét adat: Szombathely-Szentmárton, Répcelak-Várdomb, Velem-Szentvid szórványai, Sárvár-Végh malom temetője (ha eltekintünk a kutatás kritikáját még ki nem állt nagy horderejű kijelentéstől 90