Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2001. (Szombathely, 2001)

3. szám - KÖNYVESPOLC - Tonika Péter: Kiss Gábor: Vas megye 10-12. századi sír- és kincsleletei

egészen más jellegű, azaz a szóban forgó mű a honfoglalás- és kora Árpád-kori régészeti leletek történeti vármegyék szerinti, ún. korpnsz-rendszerű feldolgozásában mégiscsak második. Zavarosnak tűnik ez a mondat? Tudatosan az. A „Honfoglaló korpusz" lassan érő fajta. Az 1960-as évek nagy felbuzdulása óta, objektív és szubjektív okok által hátráltatva érlelődik. Az első gyümölcs mintegy oldalágon termett, Baranya megye leleteinek feldolgozása tulajdonképpen szerzője - Kiss Attila - rámenősségének köszönheti létét: 1976-ban adta le a kéziratot, 1983-ban meg is jelent. Sokáig csend következett, a publikációs tevékenység a szakmai folyóiratokban folydogált. Űj lendületet új szerkesztők adtak a vállalkozásnak, a sorozat címében hajszálnyi változtatással. 1996-ban hagyta el a nyomdát Miskolcon Révész László feldolgozása a karosi csuda-temetők csuda-leleteiről, itt olyan gazdagság található, ami önmagában megtöltött egy kötetet. Kiss Gábor az eredeti gondolathoz tért vissza, a két kiadványt nem a szerzők véletlen névrokonsága, hanem a téma és a feldolgozás módjának rokonsága kapcsolja össze. A Baranya-kötet két év alatt 11 recenziót kapott magyar, német, osztrák, szlovák, jugoszláv, román szakfolyóiratokban. Hasonló visszhang várható Vas megye esetében is. Van még valami, ami a meglepetés erejével emeli a vasi kötet sikerét. A magyar középkor kutatóinak rendelkezésére áll egy 1962-es kiadvány, az érintett kor - akkori - lelőhely-katasztere, amit a szerzők nevének rövidítésével (Fehér - Ery - Kralovánszky), némi szójátékot sem mellőzve, FÉK-ként emlegetünk. Vas megye gyakorlatilag fehér folt volt benne, 4 lelőhellyel - azokkal is, jó szerével, tévesen -szerepelt. Kiss Gábor 31 lelőhelyet ismertet, további hat tételt igazít helyre, tévesen keltezett vagy tévesen lokalizált eseteket. A növekmény elképesztő méretű. Földrajzi keretet ismét egy Árpád-kori megye alkot, a mai Burgenlandhoz és Zala megyéhez csatolt részekkel együtt. A Szerző egyetlen engedményt tett magának: Csepreg ugyanis a locsmándi főesperesség területén a történeti Sopron megyéhez tartozott. Bocsánatos bűn, jobb megoldás nincs is, hiszen ki más publikálná? Mindjárt kompenzál is bennünket, szomszédokat azzal, hogy felhívja figyelmünket a Savaria Múzeumban lévő csorna-sűlyhegyi leletekre. Minden korpusz-kötet lényege az anyagközlés. Az ismertetett kötetben a szakma elvárható legmagasabb színvonala érvényesül. A Szerző, úgy tűnik, figyelembe vette azokat a bíráló megjegyzéseket, amiket a baranyai közlés kapott, megjegyzendő, az irodalomjegyzékben hiába keressük Mesterházy Károly, Kovács László, Bóna István alapos kritikáit, ami azért fáj egy kicsit, mert általában tapasztalom - még maguk az ismertetést írók által is - a recenzió-irodalom lebecsülését. Hát azért se hagyom abba! Szempontjait következetesen érvényesíti, már ahol egyáltalán lehet. Ezek: a lelőhely és a lelőkörülmények; annak a középkori településnek a neve, amelyhez a lelőhely tartozik; a gyűjtemény, ahol a leletek találhatók; sírleírás- leletleírás - méretekkel, végre -; a leletek értékelése - figyelve, ahol van rá adat, a temetkezési szokásokra és a mellékletekre -; az embertani anyag leírása és vizsgálati eredményei; esetenként megjegyzések, kétszer külön tanulmány-részben a történeti és nyelvészeti adatok értékelése. Sok lehetőséget nem ad a recenzensnek a kötözködésre. 89