Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2001. (Szombathely, 2001)

3. szám - KÖNYVESPOLC - Dominkovits Péter: Zágorhidi Czigány Balázs: Szombathelyi urbáriumok és invertáriumok a 16. századból

ZÁGORHIDI CZIGÁNY BALÁZS: SZOMBATHELYI URBÁRIUMOK ÉS INVENTÁRIUMOK A 16. SZÁZADBÓL (A Magyar Országos Levéltár Urbaria et conscii.ption.es gyűjteményéből. Szombathely, 2000. 217 p. (Acta Savariensia: 16.) Mára már nyilvánvalóvá vált: az 1992-ben visszaállított Acta Savariensia sorozat megújította a szombathelyi (liely)történetírást. A megjelent kötetek közül több immáron nem is csak a város múltjának minél részletesebb, differenciáltabb megismerésében visz előbbre, hanem ami legalább ilyen lényeges, oly forrás és információanyagot ad közzé, amely mind regionálisan mind országosan egy teljességgel más dimenzióban segít elhelyezni a helyi városfejlődés trendjét. Zágorhidi Czigány Balázs Tóth Endrével közös első kötetét is ez az egymásra épülő kettősség jellemezte. E munka a szakpublikációkból már ismert római kori feliratokat, felirattöredékeket, illetve 1526-ig bezárólag a Szombathelyre vonatkozó, illetve kis számban a város által kiadott okleveleket gyűjtötte egybe. Bizton állítható, Zágorhidi Czigány Balázs jelen vállalkozása legalább ekkora horderejű, ha nem jelentősebb. Szombathely szabadalmas püspöki mezőváros 16. századi történetének első összefüggő, zárt egységet képező forráscsoportját - amely a Magyar Országos Levéltár, Magyar Kamara Archívuma, Urbaria et Conscriptiones, Miscellanea, Dominalia állagainak, iratsorozatainak szisztematikus feltárásával került elő - közli. A publikált urbáriumok, különböző típusú inventáriumok cseppet sem voltak ismeretlenek a város 16-17. századi történetét kutatók előtt. így pl. Bossányi Árpád, Géfin Gyula, Fehér Mátyás, Sill Aba Ferenc kutatta és használta fel különböző tanulmányaiban (vár építéstörténete, vár és uradalom személyzete stb.). Horváth Tibor Antal egyes forrásokról átiratot is készített. Torzóban maradt monumentális művében több kutatási irányban is felhasználta az általa feltárt anyagot (pl. családnévkutatás). Legutóbb Domonkos György a szombathelyi vár fegyvereiről értekezett - miként e kutatási irányokat a rövid, de tömör és információdús bevezető összegzi. Egy kivételével az összes forrás latin nyelvű, egyedül az 1573. évi inventárium nyelve magyar. A közzéadó a szöveghíi közlésre törekedett, a személy és földrajzi neveket, illetőleg a latin szövegkörnyezetben található magyar szavakat, továbbá a fent említett magyar nyelvű inventáriumot betűhív közzéadással jelentette meg. Sajnálatos, hogy egy, a koraújkori latin, német, vagy magyar szövegek közzéadásakor alkalmazott általános gyakorlatot, a szövegben előforduló rövidítések több technikai megoldást is lehetővé tevő feloldását - az összes régi és újabb forrásközlési szabállyal ellentétesen - a közzéadó nem cselekedte meg. (A régebbi és újabb szövegközzéadási szabályokat ismerteti, új javaslatokat ad: A történeti források kiadásának módszertani kérdései. Szerk. Kenyeres István. = FONS, 2000. 1. sz. 193 p. A kora újkor80