Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2001. (Szombathely, 2001)

2. szám - ADATTÁR - Melega Miklós: Fejezetek a Szombathelyi Légszeszvilágitási Társulat történetéből. II. rész

kandeláberen a Kálvária utcában a Szeminárium épületének sarkán (Savaiia Múzeum Történeti Osztály UK 233.) (Savaria Múzeum Történeti Osztály IIP 975.) ezért a századfordulóra már csak a szokásos 35-4-0 hgmm-nél jóval nagyobb, 60 hgmm-es gáznyomás mellett tudta biztosítani a fogyasztók ellátását. A gázgyár új igazgatósága az 1900-as évek elejétől kezdve ezért helyezett nagy hangsúlyt a vezetékrendszer bővítésére, egyes szakaszok cseréjére. Ennek ellenére a hálózat keresztmetszet szerinti összetétele a világháború kitörésének előestéjén sem mutatott túl kedvező képet, bár ez a szolgáltatás minőségét nem befolyásolta. A legbővebb, 70 és 60 mm átmérőjű utcai fővezetékek 13 %-kal részesedtek a teljes vezetékhosszból. A túlnyomó többséget a 2030 mm keresztmetszetű elosztó csövek képviselték, 84 %-al.

35 Közvilágítás fejlődése (1873-1918) A vezetékrendszer hosszának növekedése természetszerűleg maga után vonta a közvilágítási lámpák számának gyarapodását is. A gázszolgáltatás megindulásának évében 110 köztéri láng világított, 1877-ben már 126. A lámpák számának emelkedése az 1880-as évek elején megtorpant, sőt látványos visszaesés volt tapasztalható. 1881-ben már csak 82 láng világított. A statisztikai adatok azonban félrevezetőek lehetnek, mert elfedik azt a tényt, hogy a lámpák számának csökkenése csak látszólagos és átmeneti jelenség volt. A már felállított világító testeket ugyanis nem szerelték le, csak a város rossz anyagi körülményei miatt kellett egy részüket bő egy évtizedre üzemen kívül helyezni. A polgárság igényei aztán az 1890-es évektől gátat szabtak e tiilzott takarékoskodásnak. Az addig nélkülözött lámpákat ismét használatba vették, sőt az újonnan fektetett 43