Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2001. (Szombathely, 2001)

2. szám - ADATTÁR - Melega Miklós: Fejezetek a Szombathelyi Légszeszvilágitási Társulat történetéből. II. rész

vezetékek mentén továbbiakat állítottak. 1893-ban már 153 lámpa volt, s ezek közül 127 égett rendszeresen. A századfordulón már a meglevő 187 láng mindegyike világított. 1901-ben 243 lámpa égett, s az évek folyamán töretlenül emelkedve az évtized végére számuk meghaladta a 300-at. A világháború idő­szakában 333 lámpa világított. A gyár indulásától számított 40 év leforgása alatt a közvilágítási lámpák száma a vezetékrenszerrel megegyező arányban nö­vekedett, azaz megháromszorozódott. A fél éjjeli- és egész éjjeli lángok egymás­hoz viszonyított arányának változása is a közvilágítás fejlődését mutatta. Míg az indulás éveiben a felállított lámpáknak kb. fele, 48 világított egész éjszakán át, 1888-ban a 77 egész éjjeli láng mellet már csak 18 volt fél éjjeli, 1893-ban pedig 106 egész éjjeli mellett mindössze 16 darab. Tekintettel arra, hogy a fél éjjeli lámpák elenyészően alacsony arányuk miatt már alig eredményeztek szá­mottevő megtakarítást a városnak, ellenben - különösen a borult éjszakákon ­a lakosságnak csak kellemetlenséget okoztak, 1894-ben elrendelték a megma­radt 16 lámpa egész éjjeli lánggá alakítását. 30 A lámpaállomány nemcsak mennyiségi, hanem minőségi fejlődésen is ke­resztülment, összetétele egyre korszerűbb lett. Az 1873-ban felszerelt pillangó­égők a korban még modemnek számítottak. Az 1890-es évek elejétől azonban világszerte rohamosan téil hódított az un. Auer-égő. A Carl Auer von Welsbach osztrák vegyész által kikísérletezett izzó a gázvilágítás történetében forradalmi jelentőségű találmánynak bizonyult. Viszonylag Ids fogyasztás mellett a régi tí­pusú gázégőkhöz képest sokkal erősebb fényt szolgáltatott, lehetővé téve ezzel, hogy a légszeszvilágítás a feltörekvő elektromos világítással szemben még hosszú évtizedekig versenyképes maradjon. A találmány lényege az volt, hogy a hagyományos égőre egy ritkaföldfémek (tórium, cérium) oxidjaival átitatott gyapotszálakból készült hengert, ún. „Auer-harisnyát" húztak, melyben a gáz a levegővel keveredve tökéletesebben égett el. 37 A gázláng ebben az esetben nem kizárólag a fény-, hanem inkább a hőforrás szerepét játszotta, mivel a világos­ságot a felhevülő, izzásba jövő harisnya sugározta. A harisnyákat rendszeresen cserélni kellett, 1 év leforgása alatt kb. 6-8 darab használódott el. 38 A forradal­mi jelentőségű újítás híre Szombathelyre hamar megérkezett. A tanács már 1895 őszén felkérte a Légszeszvilágítási Társulatot, hogy próbaképpen a város­központban 10 hagyományos láng helyett Auer-égőket szereljenek fel. A jelleg­zetesen kékeszöld fényű Auer-égők Szombathelyen - az első bécsi próbálkozá­sokkal egyidőben - 1896 februárjában, a Horváth Boldizsár-téren világítottak először. A régi lámpák 12 gyertyának megfelelő fényerejével szemben az új tí­pusú égő 40-45 gyertya lángjának megfelelő fényt adott. A próbavilágítás olyan jól bevált, hogy a következő év folyamán az összes hagyományos égőt ilyenre cserélték, a Szentháromság-szobor melletti négy lámpát pedig 1901-ben alakí­tották át. 39 A lángok meggyújtását „platina szivacsos" készülékkel végezték. 40 1901-ben a lámpatestek egy részét is korszerűbbre cserélték. A Légszesz­világítási Társulat a városközpontban, az Erzsébet királyné utcában állította fel mintaképpen az első „hengerüveges árnyék mentes" lámpát, mely típusnak al­kalmazása Bécsben és Budapesten addigra már jól bevált. (A régi típusíí, fordí­tott csonkakííp alakú lámpatestekkel ellentétben az égőt itt egy lefele forduló 44

Next

/
Oldalképek
Tartalom