Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2001. (Szombathely, 2001)
2. szám - ADATTÁR - Melega Miklós: Fejezetek a Szombathelyi Légszeszvilágitási Társulat történetéből. II. rész
gyasztóját, az elektromos világításra átállt Déli Vasúti Társaság személyében, melynek addig évi 40-45.000 m 3 légszeszt szállítottak. A termelés növekedésére is kiható korszerűsítés hatása így csak az 1908-as oszlopon jelenik meg. Az 1910-ben indult negyedik nagy fejlesztési periódus termelésbővítő hatása az 1913-as adatokon észlelhető. Az éves termelés ekkorra meghaladta a 400.000 m 3-t, a napi kapacitás a 2.500 m 3-t. A gyár megalakulásától az 1. világháborúig terjedő 40 éves időszakban az évi termelés több mint négyszeresére, a kályhák napi termelési kapacitása több mint nyolcszorosára nőtt. (A diagram utolsó oszlopa nem illeszkedik szervesen a sorba, hiszen nem a gázgyár valós termelőképességéről, hanem a háború miatt bekövetkezett nagyarányú visszaesésről ad hű képet. Az 1918-as adatok ezért csak az arányok érzékeltetésére, ilhisztratív céllal kerültek az ábrára.) 17 400000 350000 300000 250000 200000 150000 100000 50000 0 [j 1 1 HB MM 1 1 /gm —. HB MM 1 1 4 Á l l Bt H • • •H EB lH BHHH WttSw 99 1 1 *' <ÉÜ9 II 1 1 If —M pi m n ni i l B H Has EHSSI 89 MMM H H 1 1 1873 1878 1883 1888 1894 1899 1904 1909 1914 1918 1. ábra A légszeszgyár éves gáztermelésének alakulása köbméterben kifejezve (1873-1918) A gázfelhasználás szerkezetének vizsgálata is érdekes eredményeket ad. Az előállított összes gázmennyiség háromféle módon hasznosult. A legnagyobb mennyiséget mindvégig a magánfelek fogyasztották, a városi közvilágítás csak a második legnagyobb felhasználó volt. Harmadik helyen a gázgyár saját fogyasztása állt, s végezetül nem volt elhanyagolható a párolgási veszteség sem. Ezek egymáshoz viszonyított aránya az évtizedek folyamán bizonyos változást mutatott. Az indulás éveiben a magánfogyasztás a termelt gázmennyiségnek kb. 55 %-át tette ki, míg a közvilágítás kb. 35%-ot használt fel. Az 1880-as évekre a magánfogyasztás aránya 60-65 %-ra nőtt, mert a város által takarékossági okokból leredukált közvilágítás részesedése 24-30 %ra esett vissza. A közvilágítás későbbi erőteljesebb fejlesztésének köszönhetően ez az arányeltolódás csak átmeneti jelenségnek bizonyult, sőt a folyamat a visszájára fordult és az 1900-as évek folyamán 52-54 %-os magánfogyasz39
