Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2000. (Szombathely, 2000)

4. szám - ADATTÁR - Katona Csaba: Vas vármegyei fürdővendégek Balatonfüreden, 1840-1918

fő támaszai;'' nem meglepő hát, hogy a megyegyűlés is megszavazta a támogatást. 1831. május 25-én az érintett dunántúli vármegyék a vasi Kiscellben közös gyűlést tartottak, ahol elfogadták, hogy a megyék területén működő színtársulatok javára 24.000 forint tőkét gyűjtsenek össze. Igaz, ez aztán nem valósult meg. Vas vármegye szerepét azonban jól példázza, hogy a közös gyűlésre a megyében került sor. A lelkes, ám nem feltétlenül megbízható Eötvös Károly a Balatoni utazás című ismert munkájának a füredi színházról írt fejezetében külön alcímmel - A költő és Vas vármegye - is jelezte a megye részvételének fontosságát. Érdemes egy megjegyzését szó szerint idézni: „Sopront és Pozsonyt kivéve, egy vármegye középső és magas nemessége se németesedett el annyira, mint Vas vármegyéé. De azért Vas vármegye ellentmondás nélkül, hazafias buzgalommal fogadta a költő levelét. "

{> Talán nem érdektelen megjegyezni azt sem, hogy Vasban a megszavazott összeg a többi megyétől eltérő módon gyűlt össze, amint azt Kisfaludy is fontosnak tartotta hangsúlyozni elszámolásával kapcsolatban, amikor az adományozók nevét is tudni akarta Zala megye: „S N[emes] Vas Vármegyére nézve még kényesebb a körülmény: mert ezen hatóságnak folyamodásomra, később küldött 1000 vfáltó] f[orin]t adománnyá, nem szabad ajánlásokból gyűltt pénz: hanem az akkor szedett királyi honoráriumok minden f[orint]jára két garasonként kivetett és a' színművészetnek azon Megye kebelében fölsegéllésre ... fizettetni rendelt pénzből származott adomány. "

7 Önmagában a színház ügye azonban még aligha buzdította volna a vasi megyegyűlést a támogatásra. Ehhez vélhetően az is kellett, hogy Vas megye nemes családjai, amelyek a megyegyűlésen is helyet foglaltak, ott legyenek a reformkori Füred törzsvendégei között. Ezek azok az évek, amikor még a Darnay Kálmán, Eötvös Károly által nosztalgiával ábrázolt dunántúli táblabírák jelentős részét tették ki a fürdőközönségnek, akik patriarchális nemesi életvitelükkel jellegzetes színt adtak Fürednek, mindaddig, amíg ezt a társadalmi réteget a változások ki nem szorították a társadalom elitjéből. Nem meglepő hát, hogy a vasi nemesség is szívesen időzött a neves fürdőhelyen, annál is inkább, mert a Dunántúl megyéit át meg át szövő nemesi kapcsolatok őket is ezer szállal kötötték Zalához is. Különösen a Szentgyörgyi Horváth család révén, amelynek birtoka is volt Füreden, és amely a 18. században épült szálloda, a nevét tulajdonosairól nyerő Horváth-ház

8 révén érdekelt is volt a fürdőhely vendégforgalmának növelésében. Semmiképp sem érdektelen az esetlegesen fellelhető források segítségével kontrollálni a reformkori Vas vármegye nemességének jelenlétét Füreden. A Vas Megyei Levéltárban szerencsére fennmaradtak a Horváth-ház 1848. és 1849. évi számadásai, amelyek tartalmazzák az adott évben ott megszállt fürdővendégek névsorát. Igaz, hogy ezek a források a reformkor legvégéről adnak képet és a nyomtatott fürdőlistákkal ellentétben, gyakorta nem adják meg a vendégek nevét, a lakhelyét pedig egyáltalán nem, mégsem haszontalan kézbe venni őket. Az 1848. évi számadás

9 lapjain ugyan nem leltem fel jellegzetesen Vas megyei nevet, az 1849. éviben

10 azonban ott szerepel a Horváth, 51