Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2000. (Szombathely, 2000)

1. szám - ADATTÁR - Nagy Miklós Mihály: Almásy László és a magyar katonautazók. - Jegyzetek Al-másy László Rommel seregénél Libyában című könyvének új kiadásához -

Am az, ami valódi útleírássá tenné őket - a részletes, az egyedi hangvételű tájleírás - nála még erősen elsikkadt, és valódi előretörése egy, Mexikóba vetődött, magyar katona, Pawlowszki Ede útleírásában jelentek meg. Pawlowszki 1864 és 1867 között a Habsburg Miksa mexikói császárt elkísérő magyar katonákkal utazott a latin-amerikai országba, ahol hamarosan az uralkodó testőrszázadának parancsnoka lett. Hazatérte után élményeit Miksa császár mexikói szerencsétlen expeditiójának leírása címmel adta ki.

10 E könyv volt az igazi fordulópont a magyar katonai utazási irodalom történetében, hiszen lapjain együtt tűnt fel a háború és a mexikói táj leírása, együtt volt jelen hadügy és geográfia, mert Pawlowszki egyszerre látott és láttatott katonai eseményeket és földrajzi tájat. Világlátó katonáink másik típusát azok az utazók adták, akik elsősorban tudományos céllal utaztak, vagy akiknek írásaiban a geográfiai elemek ismertetése volt az elsődleges. Tudós katonautazóink közül olyan személyeket kell elsőként kiemelnünk, akik keveset írtak - katonai útleírást szinte nem is -, de akiknek érdemei a világ megismerésében mégis elévülhetetlenek. Közöttük olyan neveket kell megemlítetünk, mint Képes Gyulát, az Osztrák-Magyar Északi-sarki Expedíció (1872-1874) egykori hajóorvosát, aki részt vett a Ferenc József-föld felfedezésében, vagy Czetz Jánost, a magyar szabadságharc egykori tábornokát, akinek hatalmas érdemei voltak Argentína belső területeinek feltérképezésében, és itt kell szót ejtenünk a risorgimento magyar tábornokáról, Tüir Istvánról is, aki részt vett a Panama-csatorna és a Korinthoszi-földszorost átvágó csatorna építésében. Az erősen geográfiai jellegű katonautazók esetében azonban nem szabad megfeledkeznünk két haditengerész hajóorvosunkról sem - Bozóky Dezsőről és Gáspár Ferencről -, akiknek terjedelmes, magas színvonalú útleírásai nemcsak a századfordulónak, hanem napjainknak is közkedvelt olvasmányai. Bozóky, aki 1907 és 1908 között a hadiflotta egyik hajóján tett utat a Távol-Keleten, hazatérte után Két év Keletázsiában címmel írta meg gazdagon illusztrált, geográfiailag is magas színvonalat képviselő útikönyvét.

11 Ehhez hasonlóan magas földrajzi ismeretterjesztő értéket képviseltek Gáspár Ferenc művei is.

12 Bozóky és Gáspár, valamint a hozzájuk hasonló, főleg tudományosan szemlélődő katonautazóinkat főleg az teszi fontossá, hogy útleírásaikban, utazásaik során a katonai elem teljesen háttérbe szorult, hiszen őket elsősorban maga a világ, a Föld képe érdekelte. Ezért, pedig írásaik gyakorta katonai környezetben játszódó - legtöbbször katonai okokkal magyarázható - igen színvonalas útleírások, a magyar utazási irodalom kiemelkedő darabjai. Az igazi katonai útleírást az jellemzi, hogy mértékét tekintve egyformán van jelen benne a katonai és a földrajzi elem, az igazi katonautazót pedig az különbözteti meg a földrajzi utazótól, hogy ugyan katonai okok miatt utazva ismeri, ismerteti meg a világot, de felfedezéseit, felismeréseit ugyanolyan mértékben használja majd a hadügy, mint maga a geográfia. Ez a szemlélet hazánkban végül az 1. világháború idején kristályosodott ki, amikor a magyar 49