Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2000. (Szombathely, 2000)

1. szám - KÖNYVESPOLC - Hargitai József: Tóth József: A csodálatos asszony. - Történelmi mondák és más mesék -

A népmondákban olyan nevezetes helységnevek olvashatók, ahol jelentős események zajlottak le: Bucsu, Torony, Gencs, Csatár, Ják, Nárai, Sé, Petróc, Senyefa, Herény, Csákány, Szentgotthárd, Gasztony. A népmondában is találkozunk a nép hősével, a „kisebbik fiú"-val. Ilyen a Lád nembéli Bertalan, aki faluját és népét menti meg a tatároktól. Szinte minden mondában megfogalmazódik a nép erkölcsi állásfoglalása. A mondák szép részletekben, költői leírásokban is bővelkednek. Csak egyet emelek ki belőlük: „Ahová lecseppent a (tündér) vére, pirosra festett egy kis fehér virágot. Azóta ez a virág mindig piros szirmokra fakad, s elborítja a Hosszúrétet. A neve: Tündérszegfű." A könyv második része nyolc mesét és történetet tartalmaz. Valamennyiben kifejeződik a nép bölcsessége, megfigyelőképessége, képzelőereje, játékos kedve, igazságérzete, boldogulásának vágya, szabadságszeretete. (Még a török származású Basa Pista is annyira magyarrá lett, hogy Rákóczi zászlaja alá állt. Kondás Petinek a törökkel megesett humoros története ugyancsak bizonyítéka a nép szabadság utáni vágyának és áldozatvállalásának. Történeteiben megtalálhatók a mese jellegzetességei: mesekezdés, próba, csodás elemek; valamennyiben megjelennek a meseszereplők: a szegény legény, a tündér(ek), a táltos csikó, az aranyszőrű bárány, a sárkány, a király. Meseelemei sajátosan magyar és népi eredetűek: égigérő tölgyfa, fűzfa, tarisznya, kasza, kondás, kisgazda. A meseszámok közül a leggyakoribbak: a hétfejű vagy a tizenkétfejű sárkány, hetedhét határon túl, hetvenhét mérföld, hetvenhét kacskaringós utca, az esze hetvenhétszer van megcsavarintva. A mesékben nagy szerepe van a varázseszközöknek: táltos paripának, varázskenőcsnek, de ha már ezek sem segíthetnek, ott van a szegény nép fia, a pásztorgyerek, aki megküzd a mesebeli lényekkel, és valószínűtlen kalandokban győz. A mesemondó Tóth József a néppel, a szegényekkel érez együtt, az igaz és becsületes ember pártján áll, meséinek befejezése optimista kicsengésű, a végén minden jóra fordul. A mesemondó Tóth József prózája gyémántkeménységű tollal íródik, végsőkig letisztult, áttetsző kristályosságú, a kiemelkedő magyar elbeszélőkére emlékeztet. Ismeri a magyar nyelv kifejezőerejét, fordulatokban gazdag lehetőségeit ki is használja. Találó népi kifejezések, közmondásszerű képzetkeltő képek (Lapul, mint az ördög a töklevél alatt) teszik széppé, szemléletessé, gazdaggá, kifejezővé. Mindezek hozzájárultak abbeli törekvésének sikeres megvalósításához, hogy gyűjtött meséit úgy dolgozza fel, hogy az eredetiek hamvát le ne törölje. A kötetet Markovics Ágota 12 szebbnél szebb akvarellfestménye díszíti. Ezek nemcsak szemet gyönyörködtetők, hanem találóan fejezik ki a mondák, mesék mondanivalóját. HARGITAI JÓZSEF 82