Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2000. (Szombathely, 2000)

1. szám - ADATTÁR - Varga Gyuláné: Vépi történetek

Elindultunk. Másfél óra is beletelt mire célhoz értünk, de mi ennek a húgommal örültünk, mert Apánk egész úton mesélt. Egy alkalommal így szólt: Na lányok, ma a patkókúthoz megyünk. Igen híres kút. Patkó Bandi a Betyár is ivott belőle és lovát is megitatta a mellette lévő vályúból. Több kút is van a határban, de ez a leghíresebb. A kutak neve: Ozkút, Madarászkút, Aszókút, stb. de ezek csak olyan közönséges mezei kutak. Mi szájtátva hallgattuk, majd pedig alig győzött válaszolni kérdéseinkre. Milyen ember volt a Betyár? Bátor, erős, jól lovagolt. A jó Betyár az uraktól elvette a pénzt, a szegényeknek meg odaadta. Elvette volna a vépi Gróf úrtól is, hisz az jó ember? Attól nem, csak aki nem szerette a szegényeket. Édesapám látott már betyárt? Még nem, de bátor, betyáros, igazságos embert igen. Ilyen a Nagyapátok. Hű de megnőtt Nagyapánk tekintélye előttünk. Közben megérkeztünk a Patkókúthoz. Jelképesen egy patkó volt kötve nehezékként a gémjére és a vályú is ott volt mellette. Lekászálódtunk a szekérről, levettük a bugyoga korsót, amiben már megcsappant és megmelegedett a hazai víz. Édesapánk friss vizet húzott fel a híres kútból, megtöltötte a korsót, de 0 a vödörből ivott. Mi is megkóstoltuk a vizet és megállapítottuk, hogy ilyen jó vizet még nem ittunk. De azért a Betyárral nem szerettünk volna találkozni. Aztán Édesapánk elkezdett szántani, mi meg húgommal a földünk végében egy fa alatt játszadoztunk. Az egyik forduló után Édesapánk az ingéből egy kis üreginyulat vett elő. Arra már kiürült elemózsiás kosarunk, abba tettük. Füvet raktunk elé és még Patkóvízzel is kínáltuk, de nem kellett neki. Erre kicsit lefröcsköltük, hogy frissebb legyen. Erre reagált. Megállapítottuk, hogy a Patkóvíz, csodavíz. Megint ittunk belőle és Édesanyánknak is hagytunk a korsóban. Estefelé indultunk haza. Édesapánkat megint a Patkó Bandi felől faggattuk. Volt-e felesége - kérdeztük. Az nem, de kedvese sok faluban volt. Az a hír járta, hogy egyik vépi korcsmárosnéba is beleszeretett, de csak egy csókot tudott tőle lopni, mert a csendőrök keresték. Ezt egyik társa füttyel jelezte, így meglépett mielőtt elkapták volna. Közben bágyadtan, porosan hazadöcögtünk. Édesanyánk nyitott kapuval és tárt karokkal várt bennünket. Lelkendezve adtuk át neki a madárlátta Patkóvizet. Éjszaka Húgom és én is Patkó Bandiról álmodtunk. VINCE BÁCSI ESETE Vince bácsi fia, Pista, a vépi elemi iskolába járt, úgy a századforduló elején a tízes években. Csintalan, faragatlan gyerek volt és folyton huncutságon járt az esze. Egy alkalommal forró sült krumplit tett a kántortanító úr zsebébe, aid ezért jól elfenekelte és az apját is behívatta az iskolába. Másnap megjelent Vince bácsi és megkérdezte, miért verte meg a tanító a Pistát? A tanító elmondta és kérte foglalkozzon többet a gyerekével, mert igen rakoncátlan. Vegye tudomásul a tanító úr, hogy én mindent tudok, amit maga. A tanító válasza: Na-na Vince bácsi! Orgonálni csak nem tud? Azt meg tud a tehenem - mondta Vince bácsi és nagy büszkén hazaballagott, mint aid jól végezte dolgát. „Népiesen, a tehén bőgését orgonyálásnak nevezték akkoriban." 42