Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2000. (Szombathely, 2000)

3. szám - KÖNYVESPOLC - Sági Ferenc: Gyurácz Ferenc: Bük

szinó 1870. december 8-án kelt alapszabálya egyértelmíívé teszi, hogy ekkor nem olvasóegylet alakult Bükön, mint azt szóbeli adatközlések után többen is gondoltuk. Később e kaszinó alalmlt át olvasóegyletté, melynek épülete ma is megtalálható az alsóbüki falurészen. A korábbi helytörténetírók ugyancsak nem figyeltek a bükiek csép regi szőlőbirtoklására. Pedig a „szomszédvár" Csékéd nevű, a büki határhoz legközelebb levő „szőlőhegye" évszázadokig a bükiek birtokában volt, de más csepregi dombokon is volt szőlője büki lakosoknak. A kismonográfia 53. oldalán rosszallóan olvashatunk a szociáldemokrata párt helyi szervezetének megalakulásáról és az általuk szervezett tüntetésről. A századforduló és a 20. század magyar történelmét különböző személyek különféleképpen értékelik. Egy biztos, nem véletlenül jött létre nálunk is a szociáldemokrácia a maga szakszervezeteivel, s folytattak olyan harcot, amilyent. A háború alatt egyesek tovább gazdagodtak, miközben sokan nyomorogtak. Az üres zsebek és kamrák miatt talán nem volt véletlen a tisztességes bér követelése. A kisembernek ez jobban fájt, s talán nem is gondolt az ország területének zsugorodására. Mit tudott volna kezdeni az egyszerű ember a demoralizált „magyar" katonasággal, melynek nagy része a széteső monarchia közös hadseregéhez tartozott. A bükiek sem azért hagyták a földben a répát 1918. szeptember vége - novembere között (máskor ez volt a répaszedés ideje), mert szervezkedtek a dolgozók. Ennek nyilván sokkal összetettebb okai voltak. A települések népességének változását a 16. századtól követi nyomon napjainkig. A Bükről szóló helytörténeti munkák közül elsőként foglalkozik kiemelten az itteni zsidósággal és a cigányokkal. Röviden összegzi a gazdasági élet változásait, főleg az utolsó három évszázadét. Külön fejezetet kapott a műben a nagyközség jelenét és jövőjét meghatározó gyógyfürdő. Ugyancsak önálló részben olvasható a település vallási, kulturális és sportélete, műemlékei és védett épületei. Az utolsó fejezet a község néprajzát foglalja össze Szabó József és mások tanulmányait, illetve a szerző saját kutatásait összegezve. A mű 40 oldalas függelékében először a település(ek) nevezetes családjait és legjelentősebb személyiségeit ismerhetjük meg. Két évszázadból is felsorolásra kerülnek a három büki nemesek, majd olvasható az 1840-es jobbágynévsor, az 1850. évi háztulajdonosok jegyzéke, a Szapáry-uradalom 1930. évi alkalmazottainak neve, s az 1936. évi Vöröskereszt-egylet tagsága. Végül érdekes adatok találhatók a lakosság rétegeződéséről 1785-től napjainkig. Külön dicséretet érdemel a mű fényképanyaga. A nagy körültekintéssel összegyűjtött és bemutatott több mint száz fotó alátámasztja és kiegészíti a leírtakat. Egyúttal fontos dokumentuma településünk utolsó, közel másfél évszázadának. A kitűnő művet méltán ajánlhatjuk minden bükinek, de a településre látogató vendégek figyelmébe is. A honismereti kutatók is sok érdekességet találnak a kötetben, mely nemcsak a bükieknek készült. SÁGI FERENC 89