Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2000. (Szombathely, 2000)

3. szám - KÖNYVESPOLC - Salamon Nándor: Végvári Lajos: Önarckép tollal

VÉGVÁRI LAJOS: ÖNARCKÉP TOLLAL (Egy művészettörténész élete. Bp. 1999. 196p.) A hátoldalra szorult fülszöveg „iróniával fűszerezett önéletrajzi regény" ígére­tével csábít az olvasásra. Az „irónia" stimmel, a nyolcvan évet megélt szerző bölcsességéből fakad, de karcsú Ids kötete nem regényesíti meg a való életet. Bár egyes mozzanatai nem nélkülözik a kalandos elemeket, fordulatokat, mértéktartó tárgyilagossággal szedte rendbe hosszíí élete történéseit, tartott szemlét kortársai felett, érdemeiket, értékeiket, gyarlóságaikat téve a mara­dandóság mérlegére. Végvári Lajos a magyar művészettörténet írás számos alapművének nem­zetközileg elismert, sokoldalú szerzője. Eléggé köztudott, hogy több szállal kötődik Szombathelyhez. Az egyiket rögtön könyve első oldalain kibontja, születése körülményeit, gyermekévei élményeit ecsetelve. Soproni polgár családból származott, a Maurerek története századokra nyúlik vissza. Szülőhelye mégis Zsira (1919. augusztus 28. - büszkén jegy­zik meg, hogy Goethe születésnapján jött a világra!), ahová a történelem hul­láma meg a nagyapai szelíd szigor sodorta várandós anyját. A gyakori hely­változtatás, költözködés hányódásai kezdettől kísérték sorsát. Egyik „állomá­sa" a szombathelyi pályaudvar vagonlakása, ahonnét Vitnyédre, majd Sop­ronba vándorolt a család. A vasúti kocsiból a betegség és gyógyulás, a Han­ság vidékéről az első barátok, közös játékok és a falu bolondjának emlékké­peit őrizte meg. Nyiladozó értelmét Sopronban érték az első, később a pályát is befolyásoló hatások: a belvárosi házak, templomok művészi formavilága, a „közkék" hangulata ragadta meg. A családi együttlétek, a színházi előadások, a pincei nyomda festék- és papírillata ugyancsak, meg a tanórák izgalma. A harmónia nem tartott sokáig: máris Sümegen találta magát, ahol új, nem kevésbé fontos élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodott. Pergette az elemi, gimnáziumi éveket, Maulbertsch freskója alatt ministrált, a Várhegyen játszott, a környező hegyekbe, erdőkbe kirándult, megszerezte első könyveit és kellő tápot kapott irodalmi érdeklődése. Az egyetem előtt pedig belekós­tolt az ügyvédi, újságírói életformába: megjelentek első írásai. E két fejezetet további nyolc, adatokban, tényekben gyarapodó követi, míg elérkezik az utolsóhoz, a megnyugvás Ágnes varázsolta kertjébe kalaiizo­lóhoz. Elete eme „ajándéka", Máger Ágnes személye a másik, már lazuló, Szombathelyhez kötődő szál, de megfordult kiállítások megnyitójaként, elő­adóként is többször e tájon. S a tanárképző főiskola könyvtárában állították össze életrajzi bibliográfiáját is - 1994-ben. Egyetemi évei alapozták meg széleskörű tudását, kiépített kapcsolatait, amelyek lehetővé tették számára a beilleszkedést a magyar művészeti életbe. „A jövő művészeivel kötött barátságok nagyrészt egész életemen át kitartot­tak" - írta e periódusról s találó pillanatképek sorát villantotta fel (Cziráki 90

Next

/
Oldalképek
Tartalom