Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2000. (Szombathely, 2000)

3. szám - ADATTÁR - Ilon Gábor - Hamvas Ildikó - Marosszéki Borbála: Adatok Vas megye avar kori és IX. századi településtörténetéhez. - Előmunkálatok Vas megye régészeti topográfiájához - II. rész

- függetlenül azok temető, telep vagy szórvány jellegétől - látszik, s ez a mellékelt 1. térképről leolvasható, hogy 1. az avarok megszállták a terület minden fontos vízfolyásának - Repce, Gyöngyös, Sorok, Rába - teraszait, azaz azokat a közlekedési útvonalakat, amelyek a vízfolyásoknak köszönhetően - térbeli tájékozódás - az őskor óta szerepet játszottak; 2. a kulcsfontosságií átkelőhelyekre például Csepreg (13)*

8 a Repcén, vagy Riim (21), Rábapaty (19),*

!> Sárvár (20) és Körmend-Magyarszecsőd (24) a Rábán különös tekintettel voltak. Az utóbbi egy másik megközelítésből is figyelemre méltó. Ugyanis nyilván használatban volt a római korban kiemelkedő szerepet betöltő Borostyánkő út. Ennek római erődítéssel védett átkelője a Rábán Katafa

50 térségében volt, majd Körmend-Magyarszecsőd határát érintve futott Szombathely érintésével a Gyöngyös teraszán Scarbantia (Sopron) felé. Az fit megyeszékhelyünk utáni megszállására Gencsapáti (4), Lukácsháza (2), Kőszegfalva (1) és a kissé ugyan távolabbi, de a jó kilátást biztosító velemi Szent Vid (3) leletei utalnak. A Borostyánkő útból Savariánál leágazó, Arrabonába (Győr) vezető i'it hangsúlyos átkelője volt Sárvárnál (20). A Rába völgye nem csak avar közlekedési útvonal, de védelmi vonal is lehetett, ahogy a tőle nyugatra található Borostyánkő út szintén szerepet játszhatott a belső forgalomban. A 9. században pedig - a 828-as határrendezéskor - „Limes Avaricus"-sá

51 lett. Az ún. vasvári sánc térségéből, ahol a Kárpát-medence belsejéből az Észak-Itáliába vezető azon litat

52 ellenőrizték, amelyen a langobardok is elvonulhattak,

53 majd később a magyarok is használták - pillanatnyilag nincsenek avar kori és 9. századi leleteink. A Rába és a Marcal közötti terület és a Marcal Mersevát-külsővati átkelőjének ellenőrzésére utalnak a Celldömölk (27) és környéki lelőhelyek, úgymint: Mesteri (28) a Cinca-patak völgyében, Vásárosmiske (30) és Izsákfa (29) a Kodó-patak völgyében. Mindkét vízfolyás a Marcalba torkollik, amely mellett Kemenespálfa (31) is található. Ez a csoport bizonyosan együttműködhetett a Marcal keleti, Pápa környéki csoportosulását alkotó

54 késői avarokkal. Az 1. térképre tekintve nagyon feltűnő, hogy Körmendtől nyugat-délnyiigatra, az Őrség területéről a mai napig nem ismerünk avar kori emléket. Igaz ugyanakkor, hogy a göcseji „szegek"-vidékén - tulajdonképpen négy középkori falu határára terjed ki -, a Göcsej központi területén mindössze egy népvándorláskori (avar?) lelőhelyet talált Müller Róbert.

55 Ennek alapján talán joggal úgy vélhetjük: az Őrség és a Göcsej területét síírű, szinte áthatolhatatlan erdő borította. Az Őrség vasi lakatlansága tehát - ez esetben - valószínűleg nem a régészeti kutatás elégtelenségével hozható összefüggésbe. Ezt a megállapítást támasztja alá Szentpéteri József elemzése. Eszerint a kora avar kori fegyveres elit nyomai alig mutathatók ki a Rábától nyugatra.

50 Az egyetlen, jelentős rangú fegyveres (2. sír) harcosaival előretolt ékként értékelhető Bágyog-Gyűrhegyen.

57 A késő avar kor első felének pedig egyetlen rangos fegyverese - talán regionális centrumot jelent? - a Rábától nyugatra a lukácsházai 8. sír lovasa.

58 Ezekből a tényekből nyilvánvalóan következik, hogy a Rábától nyugatra elterülő mai országrész és benne megyénk területének bete27