Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2000. (Szombathely, 2000)
3. szám - MŰHELY - M. Kozár Mária: „... Mint a vízcsepp a vödrön" - Beszélgetés dr. Jozef Smej maribori segédpü spökkel -
hallgattuk magyarul. A magyar és szlovén teológusok egymás között pedig németül beszéltek. Tanárom volt többek között dr. Géíin Gyula, dr. Kappel János egyházjogász és Winkler József. Egyházi zenét és retorikát dr. Werner Alajos tanított. A szlovénekkel elsősorban az a és á hangok kiejtését gyakorolta. A szombathelyi szemináriumban a 2. világháború alatt „szlovéneknek" hívtak bennünket, nem „vendeknek"! 1944-. december 8-án négy szlovén - ebből három bogojinait - és két magyar növendéket szenteltek pappá. A háború miatt újmisés ünnepséget sem tarthattunk. Hivatása mellett irodalomtörténettel, életrajzírással, helytörténeti kutatásokkal, fordításokkal is foglalkozik. Egy 1994-ben megjelent bibliográfia szerint a több mint 200 publikációja között 55 életrajzi, 14 irodalomtörténeti írása, SS fordítása és SÍ helytörténeti írása jelent meg. Mikor szerette meg az olvasást és írást? Már gyermekkoromban szeretettem olvasni. A könyv előnye, hogy olvasás közben az ember megállhat, gondolkodhat, aláhúzhat, kiírhat valamit belőle. Szerintem minden író szeret olvasni. De vajon hol van a határ az olvasás és az írás között? Hol és mikor találjuk meg a küszöböt, amit át kell lépni az olvasás és írás határán? Én korán átléptem. Az általános iskola negyedik osztályában dicsértek meg először két írásomért (Az én nyulam, Csengettyűk nagyapám sírján). Negyedikes gimnazista koromban jelent meg a Zárja (Hajnal) című diákújságban egy szonettem. A 2. világháború alatt Szombathelyen, magyar környezetben nem jutottam szlovén szépirodalomhoz, így saját magam kezdtem verseket írni. Negyven évig őrizgettem ezt a kéziratos verseskötetet. Amikor a kilencvenes évek elején újra olvasgattam, éreztem, hogy most másképpen írnak, de mégsem volt hozzá erőm, hogy megsemmisítsem őket. 1992-ben „Vízcsepp a vödrön" címmel közzé tettem a verseket, melyeket 18 és 22 éves korom között írtam Szombathelyen. Bíztatom a fiatalokat, hogy írjanak, az esetleges kritikák ne szegjék kedvüket. A költészet a szívben szólal meg, szívünk húrjai csak ritkán vannak egyformán hangolva. Korunkban, amikor a számítógépek és más eszközök megkönnyítik a könyvkiadást, naponta sok könyv jelenik meg, több mint amennyit el tudunk olvasni. Ezek között tartós értéket képviselnek azok, melyek helytörténeti jellegűek. A maribori papnövendékeket bíztatom, hogy írják meg saját településük, plébániájuk történetét. így születet meg Krog (Korong), Murski Crnci (Muracsermely), Bakovci (Barkóc), Satahovci (Muraszentes) helytörténeti kismonográfia)a. Mind saját, mind papnövendékeim kutatásánál nagy segítségünkre volt és van a Zala és Vas Megyei Levéltár, valamint a Szombathelyi Püspöki Levéltár. Utóbbiban az 1960-as évek óta kutatok, a Vas Megyei Levéltárban pedig 1971-től. Mi késztette helytörténeti kutatásokra? A szülőföld és a szülőföld kultúrája iránti érdeklődés ösztönzött arra, hogy kutassam azoknak az embereknek az életét és munkásságát, akik az idegen nyelvi környezetben irányították és őrizték a Mura és a Rába közötti vidék szlovénsé6