Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2000. (Szombathely, 2000)

3. szám - MŰHELY - M. Kozár Mária: „... Mint a vízcsepp a vödrön" - Beszélgetés dr. Jozef Smej maribori segédpü spökkel -

hallgattuk magyarul. A magyar és szlovén teológusok egymás között pedig né­metül beszéltek. Tanárom volt többek között dr. Géíin Gyula, dr. Kappel János egyházjogász és Winkler József. Egyházi zenét és retorikát dr. Werner Alajos tanított. A szlovénekkel elsősorban az a és á hangok kiejtését gyakorolta. A szombathelyi szemináriumban a 2. világháború alatt „szlovéneknek" hívtak bennünket, nem „vendeknek"! 1944-. december 8-án négy szlovén - ebből három bogojinait - és két magyar növendéket szenteltek pappá. A háború miatt újmisés ünnepséget sem tarthattunk. Hivatása mellett irodalomtörténettel, életrajzírással, helytörténeti kutatá­sokkal, fordításokkal is foglalkozik. Egy 1994-ben megjelent bibliográfia szerint a több mint 200 publikációja között 55 életrajzi, 14 irodalomtörté­neti írása, SS fordítása és SÍ helytörténeti írása jelent meg. Mikor szeret­te meg az olvasást és írást? Már gyermekkoromban szeretettem olvasni. A könyv előnye, hogy olvasás közben az ember megállhat, gondolkodhat, aláhúzhat, kiírhat valamit belőle. Szerintem minden író szeret olvasni. De vajon hol van a határ az olvasás és az írás között? Hol és mikor találjuk meg a küszöböt, amit át kell lépni az ol­vasás és írás határán? Én korán átléptem. Az általános iskola negyedik osz­tályában dicsértek meg először két írásomért (Az én nyulam, Csengettyűk nagyapám sírján). Negyedikes gimnazista koromban jelent meg a Zárja (Haj­nal) című diákújságban egy szonettem. A 2. világháború alatt Szombathelyen, magyar környezetben nem jutot­tam szlovén szépirodalomhoz, így saját magam kezdtem verseket írni. Negy­ven évig őrizgettem ezt a kéziratos verseskötetet. Amikor a kilencvenes évek elején újra olvasgattam, éreztem, hogy most másképpen írnak, de mégsem volt hozzá erőm, hogy megsemmisítsem őket. 1992-ben „Vízcsepp a vödrön" címmel közzé tettem a verseket, melyeket 18 és 22 éves korom között írtam Szombathelyen. Bíztatom a fiatalokat, hogy írjanak, az esetleges kritikák ne szegjék kedvüket. A költészet a szívben szólal meg, szívünk húrjai csak rit­kán vannak egyformán hangolva. Korunkban, amikor a számítógépek és más eszközök megkönnyítik a könyvkiadást, naponta sok könyv jelenik meg, több mint amennyit el tudunk olvasni. Ezek között tartós értéket képviselnek azok, melyek helytörténeti jellegűek. A maribori papnövendékeket bíztatom, hogy írják meg saját telepü­lésük, plébániájuk történetét. így születet meg Krog (Korong), Murski Crnci (Muracsermely), Bakovci (Barkóc), Satahovci (Muraszentes) helytörténeti kismonográfia)a. Mind saját, mind papnövendékeim kutatásánál nagy segít­ségünkre volt és van a Zala és Vas Megyei Levéltár, valamint a Szombathelyi Püspöki Levéltár. Utóbbiban az 1960-as évek óta kutatok, a Vas Megyei Le­véltárban pedig 1971-től. Mi késztette helytörténeti kutatásokra? A szülőföld és a szülőföld kultúrája iránti érdeklődés ösztönzött arra, hogy ku­tassam azoknak az embereknek az életét és munkásságát, akik az idegen nyelvi környezetben irányították és őrizték a Mura és a Rába közötti vidék szlovénsé­6

Next

/
Oldalképek
Tartalom