Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2000. (Szombathely, 2000)

3. szám - MŰHELY - M. Kozár Mária: „... Mint a vízcsepp a vödrön" - Beszélgetés dr. Jozef Smej maribori segédpü spökkel -

gét. Bogojinában született Kossics József (később alsó- és felsőszölnöki plébános), aid az első táj monográfiát írta a magyarországi szlovénekről. Ott volt plébános, hittantanárom Ivan Basa, akiről életrajzi regényben emlékeztem meg. Templomát a világhírű szlovén építész Joze Plecnik tervei alapján építették. A magyar nyelv ismerete, amelyre a szombathelyi szemináriumban tettem szert, sokat segített a kutatásban. Muraszombati tartózkodásom idején az ottani plébániai levéltárat tártam fel és megírtam a muraszombati templom történetét 1971-ig a „Stopinje" (Léptek) című folyóiratban, melynek ez volt az első évfolyama. Alapítója és szerkesztője is vagyok a katolikus évkönyvnek, mely az egykori Kalendar srca Jeznsovoga (1904-1944) ntódja és szintén sok helytörténeti adatot, tanulmányt tartalmaz. 1971-ben önálló kötetbe gyűjtöttem a muraszombati mi'ivészeti és történeti emlékeket. Doktori disszertációmat Ivanóczy Ferenc és körének tevékenyéségéről írtam. Az idén megjelent egy írásom a szombathelyi Vasi Szemlében Szily és Küzmics kapcsolatáról. Az Önök folyóiratát is jól ismerem. Figyelemmel kísérem, és lehetőségeim szerint segítem a nyőgéri dr. Lenarsich Imre Alapítványt. Dr. Lenarsich Imre szlovén lelkész a Mnrántúlon született. Többek között Alsószölnökön is volt plébános, onnan került Nyőgérbe. Már a Szentgotthárd környéki szlovén falvakban is fényképezett, de nyőgéri plébánosként lett ismert mint fotóművész. A nyőgéri alapítvány kutatja munkásságát, gyiíjti fényképeit és kiállítást is rendezett a faluban. A szentgotthárdi Szlovén Kulturális és Információs Központ megnyitásakor - 1998. november 18. - Lenarsich Imre fotóiból nyílt először tárlat, amelynek megrendezéséhez örömmel nyújtottam segítséget. Francia és magyar nyelvtudását műfordításai is tükrözik. Hogyan szánta rá magát? A fordítás és a nagyobb lélekzetű művek megírása ma már nagy szellemi erőfeszítést jelent. Régen elég volt egy pillanatnyi fellángolás és nekiláttam egy művet lefordítani. A francia drámaíró, Jean Racine 59 éves volt, amikor meghalt. Akkor azt gondoltam: „Éppen ennyi idős vagyok most és még egyetlen drámáját sem olvastam el." Nekiláttam, és nemcsak elolvastam, de néhány hónap alatt le is fordítottam Iphigenia című drámáját. Sok időt szenteltem Küzmics Miklós munkásságának is. Szombathelyi papnövendékként ismerkedtem meg verseivel, melyeket Szily püspökhöz írt. Dr. Géfin Gyula hívta fel rájuk a figyelmemet. A versek fordítását, elemzését csak 1976-ban volt módom megjelentetni egy önálló kötetben. A könyvben tartalmilag és formailag is igyekeztem az eredetihez hasonlóan szlovénre fordítani a barokk verseket. A bevezetőjében és a jegyzetekben irodalomtörténeti elemzéssel is próbálkoztam. Küzmics Miklósról életrajzi regényt is írtam (Po sledovih zlatega peresa. Az aranytoll nyomán. 1980). Amikor Mariborba kerültem, akkor javasolta Hencz György, hogy fordítsam le Gárdonyi Géza A láthatatlan ember, Isten rabjai és Móra Ferenc Aranykoporsó című műveit. Az első kettő meg is jelent 1973-ban, illetve 1977-ben. Püspök úr, köszönöm a beszélgetést! Jó egészséget és sok sikert kívánok további kutatásaihoz! 7