Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

1. szám - ADATTÁR - Zágorhidi Czigány Balázs: A domonkos rend megtelepedése Vasváron. I. rész - Hagyományok és történetírói vélemények -

domicilium religiosum huiusque in statu residentiae permansit." Az összeállítást valóban felhasználták a rendi schematizmusokhoz; Id. az 1854. évi schematizmus 21. jegyzetben idézett szövegét. VaML Középkori oklevelek gyűjteménye 796. A három másolatot a rendház levéltárából emelték ki és helyezték át a középkori gyűjteménybe. Két másolaton helyes dátum szerepel, a harmadikon téves, ennek hátoldalán a következő ceruzával írt feljegyzés olvasható: 1244 fundationis Conventus Vasvariensis. Nyilván ez utóbbi példány a tévedés forrása. Ujabban közölte: Haris: i. m. 228. p. 57. jegyzet. Eddig ismert legkorábbi - bár hibás közlése az 1854. évi rendi schematizmusban, Id. a 81. jegyzetben. 0 VaML VDF gazd. ir. 5. cs. 1784.: „... Anno 1244. a Béla IV. rege Ungariae fundatus est conventus formális. Verum fundationales litteras has habet prae manibus illustrissimus comes Georgius Festetich Kesthelini, hinc nescitur pro quot personis, et quibus bonis sit instructus conventus." VaML VDF gazd. ir. 5. cs. 1845.: „Mert 7ik szám alatt be tett adomány levél elvont szavai szerint háza-, és kertye heleit az irt szerzett, még 1244ik évben felséges Béla Királytól nyervén - Vasváron már 602 éves birtokos." Gerdenich Móric: A vasvári dominikánus konvent vázlatos története. Vasvár, 1914. 2-3. p. Az eddig csak Fehér Mátyás hivatkozásaiból (Fehér Mátyás: A hétszázados vasvári Szent Domonkos-rendi kolostor története 1241-1941. Bp. 1942. 38. p. és passim (A Szent István Akadémia II. Történelem-, jog- és társadalomtudományi osztályának értekezései; III/l.)) ismert kézirat egy csonka példánya újabban került elő a magyar domonkos rendtartomány központi házának könyvtárában Budapesten. Vasvár búcsújáróhely. Vasvár, 1918. 8, 15. p. Glasics Egyed: Plejnova história del Vasvarer ordenduomo. 4. p. Az eddig szintén csak Fehér Mátyás említéséből (Fehér: i. m. 177-178. p.) ismert kézirat Bőle Kornél által 1930-1939 között készített másolata ugyancsak Budapesten található a rend központi házának könyvtárában. (A vonatkozó rész fordítását Kondor József vasvári származású eszperantistának köszönhetem.) 1 Gerdenich: i. m. 3. p. Vasvármegye. Balogh Gyula et al. Bp. [1898] 109-110. p. (Magyarország vármegyéi és városai; 3.) - az adott részt Barabás István, vasvári tanító, a kötet munkatársa írhatta; Nóvák Mihály: Vasvár története. Zalaegerszeg, 1901. 41-43. p. Vasvár, Szentmihályfalva és Zsidófölde egyesített községek képviselőtestülete 1889. március 20-i rendkívüli ülésén döntött az utcák új elnevezéséről. A testületi ülés jegyzőkönyvben a következőket olvashatjuk a Főtérrel kapcsolatban: „Elnöklő főszolgabíró Úr előadván, hogy Vasvár történelmi hely, amenyiben IV. Béla király a tatár pusztítás elől ide menekült seregével és itt tartózkodott, minek emlékére építeté a jelenleg is fenn álló szent Domonkosrend zárdáját és templomát, másrészről pedig néhai Szenczy Szombathelyi püspök a községben egy apácza zárdát alapított, ezek mind oly maradandó emlékek, melyekkért az alapítók megérdemelnék, hogy a község egy egy utczáját neveikről nevezné el a képviselő testület. Eme előterjesztést is örömmel vették tudomásul s kijelentették a főtért Béla térnek fogják nevezni ..." VaML Vasvár nagyközség iratai, Képviselőtestületijegyzőkönyv, 1889. márc. 20. 67