Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

1. szám - ADATTÁR - Zágorhidi Czigány Balázs: A domonkos rend megtelepedése Vasváron. I. rész - Hagyományok és történetírói vélemények -

JEGYZETEK Iványi Béla: A középkori Vasvár. Vasvár, 1992. 34-35. p. (A munka 1957-ben készült!) Haris Andrea: A vasvári domonkos kolostor építéstörténete. In: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon. Tanulmányok. Szerk. Haris Andrea. Bp. 1994. 197-233. p. Zágorhidi Czigány Balázs: Az Árpád-kori Vasvár topográfiája. = Vasi Szemle, 1996. 3. sz. 389-397. p. Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Levéltár 92.714 A magyar rendtartomány a reformáció terjeszkedése és a török pusztítása nyomán a 16. század második felében megszűnt, újjászervezésével 1636-ban a rendfőnök az olasz származású Sigismondo Ferrarit, a bécsi egyetem tanárát bízta meg; első rendházuk 1638-ban Szombathelyen létesült. Gerderrich Móric: A rendtartományok vázlatos története. In: A Szent Domonkos-rend múltjából és jelenéből. Szerk. Horváth Sándor. Bp. 1916. 376. p. Vasvár-Szombathelyi Székeskáptalan Magánlevéltára Lad. I. Fase. I. Nr. 3. Legújabb kiadása: Urkundenbuch des Burgenlandes und der angrenzenden Gebiete der Komitate Wieselburg, Ödenburg und Eisenburg, (továbbiakban: ÜB) I. Bd. Die Urkunden von 808 bis 1270. Bearb. Hans Wagner. Graz-Köln, 1955. 233. p. 336. sz. (Publikationen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung. Siebente Reihe.); regesztája: Kóla Péter: Középkori oklevelek Vas megyei levéltárakban I. Regeszták avasvári káptalan levéltárának okleveleiről, (1130) 1212-1526. Szombathely, 1997. (Vas megyei levéltári füzetek; 8.) 16. p. 13. sz. Vas Megyei Levéltár (továbbiakban: VaML) A vasvári domonkos férfiszerzet gazdaságának iratai (továbbiakban: VDF gazd. ir.) 5. cs. 1689. év [Helyesen: 1700 körül.] A hátoldalon található feljegyzés szerint Grazba, a rend történetírójához kellett eljuttatni (Pro História Ordinis Graecium ad manus historiograph! nostri mitti c

lebet.) Datálásának módosítását a szövegben szereplő legkésőbbi dátum (1700) teszi szükségessé. „Pro História Ordinis de Castro-ferreo seu Vasvar Fűit adhuc antiquis temporibus in civitate dicta, Castrum ferreum, que hodie notiore nomine Vasvarium Latinis, Uugaris ac Germanis Vasvar aut Waschwar nominatur, quamquam apud Germanos Eisenburg potius dici deberet, prout comitatus inde apellatum Eisenburger Comitat. Erat hicce conventus inter prima Sacri Ordinis aedificia: Jam enim in anno 1244 sub Béla rege stetisse legitur. Extat quippe in archivo venerabilis Capituli Castríferrei concambium, quo Rolandus palatínus et comes Posonicnsis eodem supradicto anno secundum privilégium Belae regis Hungarie pro praedio Lapsa ad conventum pertinentem aream quandam pro horto conventui cambialiter contulit de fundo venerabilis Capituli Castríferrei. Stetit adhuc idem conventus anno 1550. Per iniuriam temporum fűit desolatum monasterium ac templum, et ultra centum annos sola rudera steterunt. Tandem anno 1689. illustrissimus ac celsissimus princeps, necnon reverendissimus dominus archiepiscopus Strigoniensis Georgius Széchényi Sacram ordinem in eum locum reduxit, qui bona Győrvár, Boldogasszonyfa et Szent Iván: item medietatem oppidi Vasvár cum pago Mákfa, ac sessionibus in Gerse, Mihályfalva, Hodász et Mizdó coempta religiosis adiecit: et eorum bonorum Possessionem accepit Sacer Ordo in festő purificationis B. V. Mariae, et incepit ibidem residere. Attamen bona Győrvár, Boldog-Asszonyfa et Szent-Iván adhuc anno 1700 família Batthanyiana, et bona Vasvar cum pago Mákfa ac sessionibus in Gerse, Mihályfalva, Hodász et Mizdó família Festeticsiana jure Petőiano redemerunt. Et 66