Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

1. szám - ADATTÁR - Tóth István: Savaria legendái. I. rész - Ovidius sírja-

kincs" néven tart számon a kutatás. Ez a kincs olyan személy(ek) szakrális tevékenységéhez kapcsolható, aki(k) a kultusz eredeti - tehát nem romanizált - tanításainak hirdető(i) volt(ak). Akkor most vessük egybe az eddig elmondottakat! 1. Adva van egy sírvers, amely bizonyos vates-ről szól, és a i. sz. 1. (esetleg 2.) századra keltezhető. 2. Ezt a vates-t császári harag űzte el otthonából. 3. A sírvers egy különleges mellékletekkel kísért állítólagos savariai sírhoz kötődik. 4. A szóbanforgó különleges mellékletek leginkább egy keleti kultuszokat gyakorló pap sírjához illenek. 5. Savariában kevéssel a város alapítása után, az 1. század utolsó harmadában, összbirodalmi értelemben is nagyon korán tűnik fel az Isis-kultusz. Jelentős, gazdag inventárú temploma is épül, amelyben a kultusz papjai tisztüket egyiptomi szokás szerint élethossziglan viselték és családjukban örökítették. Eddig a premisszák, és most a konklúzió: abban a 16. században felbukkant, különleges rítusra valló mellékletekkel kísért sírban, amelyhez a filológiailag kibogozhatatlan eredetű, de makacsul Savariához kötődő epigramma tartozhatott, egy olyan személynek kellett nyugodnia, aki Rómából az északi végekre - Pannóniába - hozta magával vate-i, propheta-i tudását, és itt - száműzöttként - megvetette az alapjait az európai provinciák, Rómán kívüli legfontosabb egyiptomi kultuszközpontjának. Egy ilyen személy sírjához már illik a kőmécsesek előfordulása éppúgy, mint a rejtélyes arany és réztáblák felbukkanása, hiszen az egyiptomi temetkezésekből ismeretesek kőből készült rituális tárgyak, a fém táblácskák pedig őrizhették az Apuleius által is nagy súllyal említett „ismeretlen betűkkel írt... tömör, néhány szavas hagyományos mondások" valamely formáját, amiket „az avatatlan olvasók kíváncsiskodásától megvédtek a betűk, amelyek részint mindenféle állatokat ábrázoltak, részint tekergőztek-kanyarogtak, kerék módjára kígyóztak."

2 E sok tekintetben talán túlságosan is merésznek tűnő feltevéshez tegyünk most hozzá még egy, eddig elhallgatott adalékot. Az állítólagos sír megtalálásáról szóló legkorábbi leírások hangsúlyos eleme a sír egészen sajátos külső megjelenési formája, nevezetesen az, hogy sziklasírról volt szó. Ez a temetkezési forma nem vág egybe sem a római temetők jól ismert képével, sem pedig Szombathely-Savaria síkföldi - tehát nem sziklás terepen települt - városának képével. Ha tehát az eddigiek alapján hitelt adunk eme leírásoknak, akkor azt kell feltételeznünk, hogy itt egy mesterségesen kialakított, barlangszerű konstrukcióról lehetett szó, amely legvalószínűbben megint csak az egyiptomi kultuszok ősi, Nílus-menti hazájának temetési szertatásait idézhette. Zárógondolatként pedig: az ókori vallások terjedésének hagyományos társadalom-történeti faktorai (kereskedelmi kapcsolatok, katonaság mozgása, idegen rabszolgák megjelenése) mellett nem igen vitatható el egyes jelentős 58