Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

1. szám - ADATTÁR - Tóth István: Savaria legendái. I. rész - Ovidius sírja-

személyiségeknek - sok esetben a vakvéletlen által motivált - tevékenysége sem, Ilyen mozzanatokra a Mózes-vezette Exodustól, Zarathustra híveinek Indiába kerüléséig, Nagy Sándor Siwa oázisbeli kalandjától Tarzoszi Pál római útjáig számtalan példát idézhetünk. De Pannoniában maradva: utalhatunk a Mithras-kultusz dogmatikájának poetovioi ki- vagy átalakítására, e tanításoknak egy poetovioi származású katonatiszt (M. Valerius Maximianus) általi birodalmi méretű missziójára éppúgy, mint az ugyancsak az egyiptomi kultuszok itteni történetében Marcus Aurelius korában meghatározó szerepet játszó egyiptomi jós-pap, Harnuphis, háborús cselekményekhez kapcsolódó tevékenységére, vagy akár arra is, hogy a keresztény hit eretnek ágát az ugyancsak száműzöttként Pannoniában tartózkodó Arius adta át a népvándorlás barbárjainak. Úgy reméljük, a fent elmondott - bár kétségkívül hipotetikus jelleggel egy újabb, ezekhez hasonló lehetőséget kíséreltek meg körvonalazni. JEGYZETEK Ceram. C. W.: A régészet regénye. Ford. Gottschlig Ferenc. 3. bőv. kiad. Bp. 1975. 38-45., 165. p. A legendás elemekről: Várkonyi Nándor: Sziriat oszlopai. Elsüllyedt kultúrák. Bp. [1942.] 50-52. p.; ua., Átdolg. kiad. Bp. 1972. 125-127. p. A pomeji kapuőrről szóló végeláthatatlan irodalomra lásd Van Rose. Susanna: Tűzhányók. Ford. Balázs László. Bp. 1994. 29. p. (Szemtanú) Mark Twain-ra való utalással, a magyar irodalomból pedig had idézzük itt Vajda János Sodorna c. versének utolsó versszakát: Mint egykor Merkulanum és Pompeji I Végnapján, látva-temető alatt, I Volt még egy hű. valódi római, I Ki mozdulatlan, őrhelyén maradt; I Ha majd kiásnak a hamu-özönből I Amélkodó késő évezredek, I Találnak ott - s majd rám ismernek erről / Egy fölemelt főt s egy üres kezet! 8 Ipolyi Arnold: Magyar mythologia. Pest, 1854. 201., 548-549., 567. p. (reprint: Bp. 1987.) ' Jókai Mór: Hadak útja (hun regesorozat). - „Holtak harca" címmel idézi Móra Ferenc: Leszámolás Attilával. In: Móra Ferenc: Sokféle. Utazás a föld alatti Magyarországon. Bp. 1982. 290-297. p. (Móra Ferenc művei). Vö.: Béma István: A népek országútján. In: A magyar régészet regénye. Szerk. Szombathy Viktor. 2. kiad. Bp. 1970. 103-118. p. Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember. Bp. 1902. 437 p. A témáról összefoglalóan Rimóczyné Hamar Márta: Attila temetése. Legenda és valóság. = Antik Tanulmányok (továbbiakban: AT) 1984. 1. sz. 73-79. p. Reinach, Solomon: Le tombeau d'Ovid. = Revue de Philologie, 1906. 275 sq. Az Ovidius-legenda lengyel összefüggéseiről lásd részletesen: Fluszti József és B. Révész Mária alább idézendő műveit. Schönvisner, Stephanus: Antiquitatum et históriáé Sabariensis ... libri novem. Pestini, 1791. 61., 86-90. p. A régebbi irodalomból: Le Royaume de la Hongrie. Cologno, 1686. 59-61. p.; Dissertationes, altera de coloniis Romanorum ... Tyrnaviae, 1753. 74 skk.; Timon, Sámuel: Image antquae Hungáriáé... Víennae, Praguae et Tergiesti, 1762. 83 skk. Ismeri a legendát az egyik legelső európai „útikönyv" is: Minsicht, Caspar: Neue und kurze Beschreibung des Königreichs Ungarn. Nürnberg, 1664. 347. p. Huszti József: Az Ovidius-legenda magyarországi vonatkozásai. = AT 1957. 3-4. sz. 289300. p. 59