Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

4. szám - KÖNYVESPOLC - Szőnyi Eszter - Tonika Péter: Kiss Gábor - Tóth Endre - Zágorhidi Czigány Balázs: Savaria-Szombathely története. A város alapításától 1526-ig

tott helynév is. Hol van pl. a Tolmács néven besenyő jegy? (azon kívül persze, hogy a besenyő közvetítést sem lehet - egyebek mellett - kizárni). Történészi közhangulatot fejez ki a besenyők országos „nyomulása", lassan oda jutunk, hogy kiderül, nem is a magyarok hajtották végre a honfoglalást... A mentsvár funkció - ha igaz - éppen különlegességével hat: nem laktak hát benne, mint a „normális" ispáni várakban: Győrben, Mosonban, Sopronban, Pozsonyban. Leletek hiányában egyelőre valóban csak ennek a megoldásnak van némi esélye. A mentegetőzést („... egy teljesen beépített, működő modern városban kevés mód nyílik nagy felületeket érintő, célirányos és aprólékos régészeti feltárásokra") nem fogadhatjuk el. Sopron és Győr példája az ellenkezőjét igazolja. Ajánljuk a város és közönsége figyelmébe: a mííködő modem városnak kellene elkövetnie mindent, hogy a kutatásra lehetőség nyíljon! Megtörik hát a város kontinuitása? Ilyen könnyen azért nem adják a Szerzők. Segítségül a (pontosabban „A") templomot, a szentmártoni kultuszés épület- (valamint temető-) kontinuitást hívják. A templom mellett all. században temetkeztek - ezt végre megbízhatóan igazolta a régészet. Az Arnulfinum - bármennyire is hamis célokból leírt - adata sem söpörhető ki. Kiköltözött a város a környező falvakba (Karicsára, Perintbe, Szentmártonba)? Maradt a puszta Kő? Szombathely neveiről érdemes volt külön írni. Azért - hogy utánozzuk a Szerzők ismétlős-meggyőzős technikáját - még egyszer megismételjük: Szombathely magyar neve nem Sabaria volt, ez csak a hivatalos iratokban használt, „kancelláriai" latin név. Ezt a kellemes szellemi izgalmat jelentő (hely-) névtani kalandozás közben se felejtsük! Ezért válhatott - ahogy a Szerző meggyőzően igazolta — a „Sabaria" szó a magyar Szombathely fordításává. Pannonhalma környékén még a „Pannónia" (avagy valamilyen, a Pándzsa nevével összecsengő hasonló helynév) szinonimájaként is szerepel. Közbevetjük, hogy az 1102-es, II. Paszkál-féle bulla Sabaria adata a későbbi birtokfelsorolások, végül is Albeus bő határleírásai alapján nem vonatkozhat, még kérdőjellel sem, a szombathelyi Szentmártonra. A recenzensek kompetenciája - római koros és népvándorlás koros, csak botcsinálta középkoros régészekről lévén szó - lassan a végére ér. A püspöki mezőváros történetét, a IV. fejezetet - Zágorhidi Czigány Balázs számunkra igen sok újat mondó munkáját és benne betétként a régész idegenvezetését a középkori Szombathelyen - már a kívül álló szemével olvastuk. A nem városunkra vonatkozó korai adatok és az első hiteles említések számbavétele után a birtokos: a győri püspökök történetét ismerhetjük meg, természetesen a szombathelyi vonatkozások kiemelésével, a nyugati határcsatározások ismertetésével, finom különbségtétellel „főúri" és „humanista" püspök között. Bár Szombathely földesurától csak 1407-ben kapott kiváltságlevelet (ettől kezdve jogi értelemben is mezőváros), már jó 100 évvel korábban városkezdeménynek tekinthető, hiszen ellátja a kisrégió központjának funkcióját, és ,jelen vannak azok a szabad állapotú népek (hospesek, jobbágyok), akik a városi fejlődés biztosítékát jelentik". Jellemző példa a Szőke család részlete91