Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

4. szám - KÖNYVESPOLC - Szőnyi Eszter - Tonika Péter: Kiss Gábor - Tóth Endre - Zágorhidi Czigány Balázs: Savaria-Szombathely története. A város alapításától 1526-ig

(talán) scarbantiai püspök szereplése miért utal arra, hogy „Pannónia Príma területén léteznie kellett püspökségnek, amely valószínűleg Sabaria lehetett"? Ami a harmadik alfejezetet illeti: a Karoling-korral komolyan kell foglalkozni, még akkor is, ha véleményünk szerint borotvaélen nyugszik a sabariai grófság elmélete - szó szerint, egyetlen borotva kormeghatározásán. A szerzők elgondolásának két pillére van. Az egyik a karoling vár hipotézise (az ún. kerek várról van szó). Azt, hogy a Karoling-kori analógiák nem használhatók, nagyobb a valószínűsége a középkori építésnek, éppen Kiss Gábor írta meg egy itt nem is idézett tanulmányban. A másik a Szent Márton-templom kutatása során talált temető egyik legkorábbi sírjából előkerült egyetlen lelet, az inkriminált csontnyelű borotvakés. A típus, jelenlegi tudásunk szerint, valóban a 9. századra jellemző. Bizonyító értéke csupán azáltal csökken, hogy a temető összes többi keltezhető tárgya all. századból származik. Kétségtelen viszont, hogy a datálható 11. századi sírok alatt is találtak temetkezéseket. Ezt lehet hát tudni. A harmadik pillér, a helynév ismerete, a fentebb mondottak alapján, nem igazi érv - a 860 szeptemberi birtokadományozás sem, hiszen abban „Savaria civitas" mint földbirtok szerepel, régi (klasszikus) hangalakjában. Nyilván tudták és számon tartották a frankok udvarában, hogy hol született Szent Márton, rajta volt térképeiken - ahogy a Szerzők szerint sem működő, csak római térképekről ismert Carnuntum is. A sejtéseket persze meg szabad fogalmazni, de nem árt, ha tudja az olvasó, hogy feltételezéseket olvas. Bizonyára a recenzensek régész-szemlélete hiányolja annyira a bizonyító, nagyszámú leletanyagot (amit egy grófság központjától elvárnánk, tessék összevetni a zalavári leletbőséggel és minőséggel, de említhettük volna Mikulcicét, Nyitrát, vagy akár a sommereini meg a sopronkőhidai falut), A környéken ott vannak a 9. századi falvak. Sokkal többnek kell lennie, mint amennyi ismert. Nincs kizárva, hogy Szentmártonban is volt egy, sőt nincs kizárva (bár elég szokatlan lenne), hogy az egykori római város belterületén is volt - de még nem igazolható és központnak nemigen mondható. A Szerzők bőven foglalkoznak a 791. évi frank hadjárattal, általában az avar háborúkkal (a frank birodalmi szemléletnek megfelelően, kritika nélkül idézve a forrásokat), az „inter Sabariam et Carnuntum" meg sem valósult avar telepítéssel, az egyházi és közigazgatási szervezéssel, a Savaria patakot említő oklevelekkel, a „civitas" jelző alapján a kerek várral, tovább építve a hipotézist püspök (de legalább chorepiscopus) jelenlétének feltételezéséig, a 11. században hamisított Arnulfinum lehetséges 9. századi hátterével és az emlékek nagyon hasznos összefoglalásával. A szentmártoni ásatás előzetes jelentésének élére szellemes mottót állítottak - ez továbbra is érvényes rájuk: boldogok, akik nem láttak és mégis hisznek ... Mi meg reménykedhetünk, hogy egyszer tudás lesz ebből az erős hitből. Az Árpád-kori történetet három alfejezetre tagolták; ezek sorrendben a megyeszervezést, a település és lakóinak helyzetét és Szombathely neveit tárgyalják. A feladat, amit maguk elé tűztek, alig kisebb az előző fejezeténél: a hely kontinuitása után a város-ságot kellene igazolni, ismét csak foiTásszegény korban. Megoldása akkora ellenállást nem vált ki a recenzensekből, mint az 89