Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

4. szám - KÖNYVESPOLC - Szőnyi Eszter - Tonika Péter: Kiss Gábor - Tóth Endre - Zágorhidi Czigány Balázs: Savaria-Szombathely története. A város alapításától 1526-ig

előző. Felvetéseik, az apró nyomok mozaik-kockáinak sajátos elrendezése mindenesetre elgondolkodtató (nem titkoljuk: mi jó néhányát másként rendeztük volna el). Végkövetkeztetésünk - Szombathely helyzete sajátos az Árpád-korban, nem húzható rá egyszerűen a többi vásáros hely sémája - nem áll messze a Szerzőkétől. Az úthálózat és a mágikus (működésében alig ismert, jelentőségében alaposan - nem a Szerzők által - eltúlzott) „gyepürendszer" kétségtelenül meghatározta a település sorsának alakulását. Kifejtik azt, amit mi már a népvándorláskori fejezetnél előre bocsátottunk: a Nyugat felé vezető utak felértékelődését. Ezzel kapcsolatos kutatásaik alapvetőek. Az utakat (és nem a gyepűt!) sáncokkal hangsúlyozott ellenőrző pontok tagolják. Ilyennek vélelmezik a Szerzők az általuk régészeti módszerrel is vizsgált vasvári sáncot - kár, hogy az ásatás a Vaskapunál a kutatóktól független okok miatt, látványos eredményt sem a szerkezetre, sem a datálásra nem hozhatott. Rendszerbe illesztése rendkívül szellemes. Nehézséget okoz, hogy a feltételezett rendszerhez tartozó többi sáncok kutatatlanok, meglétük is megkérdőjelezhető (a babóti Feketevár rendeltetésére és a csak erős fantáziával látható hosszanti „sáncra" vonatkozó időrendi megállapításaikban saját tapasztalataink alapján kételkedünk). Óvatos megfogalmazásaik a kételyt erősítik (Vasvártól Éuy-ra „nem lehetetlen, hogy ... hasonló keresztsánc zárta le", „Árokszállás ... talán sáncra utal", a kapuvári sánc „átmetszése elárulta, hogy nem a vasvárihoz hasonló jellegű védelemre készítették"). Az óvatosság tehát igencsak indokolt, a jövő kutatásai döntik majd el, hogy beválik-e a jóslat, ami annyira szép, hogy drukkolunk érte! Új ötlet a magyar történeti irodalomban a Nyugat-Dunántúl jogi helyzetének rendezését, a status quo elismerését mint Gizella „hozományát" értékelni. Alapot ehhez az antikizálásairól - de ma már elveszett oklevelekre való hivatkozásairól is - híres reneszánsz tudós töiténész, Aventinus szolgáltat. Fontosnak tartjuk a „Megyeszervezés, várépítés és telepítés" alcímet viselő áttekintést a történeti Vas megye középkori régészeti leleteiről - a Szerzőnek a témáról eddig megjelent munkái és kész, megjelenés előtt álló szintézise eltűntet néhány fehér foltot a magyar honfoglalás- és koraközépkor térképéről. A közvetlen Szombathelyre vonatkozó második alfejezetben a környék történeti föld- (pontosabban víz-) rajza után előbb az Árpád kori vár, majd a „A templom" témája következik. Mindkettő bonyolult kérdések kötegét veti fel. A vár szép lassan elkezd nőni - a köralakú toronyból (?) először Győr-méretű ispáni vár lesz (egyetlen darab lelet nélkül, csak néhány cölöplyuk formájára alapozva), majd az ugyancsak datálatlan déli sánc idevonásával hatalmassá diizzad, még - igaz feltételesen - templomot is kap. Kiss Gábor 1996-ban mértéktartóbban nyilatkozott: „... az ... oktogonális épületből kialakított középkori vár mely formájában állt fent tárgyalt időszakunkban, azt még további anyagközlésre alapozó kutatásoknak kell megválaszolnia". A bátorság dicséretes, de nem követendő példa. Az egészre, többek között, azéil van szükség, hogy a győri püspök rezidenciával rendelkező vásáros falujából (Szombathelyből) a megyeszékhelyekkel egyenrangú királyi váras helyet lehessen kreálni. Hogy el is higgyük, sokat kell még felmutatni! Elgondolkodtató a sok besenyőnek tar90