Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

4. szám - Tóth Péter: Edvi Illés Pál: „Vas megyei krónikák"

mány, mely báró Haynau

m teljhatalmú kormányzó által most az egész országra nézve behozatott, - e vidéken is visszaállítatott. Most megszólaltak a harangok, templom tornyában, melyre a semmi felől előre nem értesített nép - isteni szolgálatra a templomba bétakarulás helyett, - szertefutott haza a filiákba*

7 a harangszót annak jeléül vévén, hogy Cellben s Dömölkön a katonák elkezdették a rabolást. E vasárnapon tehát délelőtti főisteni szolgálatunk egészen elrontatott. - Minden zaj lecsöndesülvén, a déli harangszóra, mely Cellben adatni szokott, engem is az enyimek rejtekhelyemből hazahívtak, az elöljárók pedig a nékik meghág yottakat, nálam megjelenve pontosan referálták. Dfondorfj,- feladata lévén a császári kormányt Duncintúl minden megyéiben beállítani. Cellből Jánosházán^ által Weszprim

ia felé vette, onnét Egerszegre*

0 és a többi Székhelyekre. Hallottuk, hogy alább néhutt erősebb ellenállásra és fegyveres magyar csapatokra is bukkant, kikkel összekoccanása is lett, de ő többé vissza nem veretett. Még megérdemli ez a nagylelkű hadvezér, hogy ide iktassam azt is, miként járt ő jóságáért. Katonai szabály és szokás levén, hogy a hadseregnek ellent álló helységekben joga és szabadsága van égetni vagy legalább csak rabolni, Dfondorfjtól ezt katonái és az alája rendelt tisztviselők Cellben és Dömölkön megérkeztük után igen haragosan követelték, és mivel ő ezt nekik sehol meg nem engedte, ki volt téve útjártában is már a sereg bosszúálláscinak. A hadjárás végződvén pedig, őt ezercint a tisztek ünnepélyesen bevádolták. Dfondorf] hadi törvényszék elébe állíttatott, bezáratott, és csak a kegyes celli apátnak, Gcicser Leó

nak

51 mellette adott szép bizonyítványa mentette meg őt súlyosabb büntetéstől. Későbben hallottuk, hogy ő szintén avansziroztatva

B

~ is lett, és generál-majori™ rangra emeltetett. Neve méltó, hogy Kemenesalján és különösen Kis-Cellben hálás emlékezetben örökre fönntartassék. ... 31. § [113-116. p.] Az elmaradt beteg honvéd Cellben, és a cholera. Májusban a Karakónál,** Marcal partján scincoló m[agya]r árkászok közül egy megbetegülvén, kórház közel nem találtatván, Cellbe hozatott, ú[gy] mfint] cipolás és gyógyítás tekintetéből legcélszerűbb helyre. Eleintén az ifjú, valamely privát házba lőn beszállásolva és ellátva minden szükségessel. Hanem, midőn nyavalyája mindinkább súlyosbodott, és ragályos typhus** kór fejlett ki belőle: melyben a beteg sokáig szokott elsinylődni, - akkor e beteg vendég, a városi hatóság nemes lelkű gondoskodásából, egy különzött szobába tétetett által, a vámcédulaházba, melléje rendelt ápolónővel, ki ágyánál őrködött éjjel-nappal. Élelmezéséről Cellben a polgárok meleg részvéttel, sőt szintén egymással versenyezve gondoskodtak, abban most nem tekintvén a különböző vallású embertársat, hanem csak a szerencsétlent és honvédet. De a súlyos beteg nem vett magához eledelt, utóbb teljes eszméletlenségbe sülylyedt, belső forrósággal. Fekvőhelye szabad téren állván, e sajnálandó ifjú 46