Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

4. szám - Tóth Péter: Edvi Illés Pál: „Vas megyei krónikák"

csak az öreg anyókák maradtak hon. Már már Dfondorf] kirivallotta fejére az ítéletet: „Marsch mit den übrigen!"'™ - (az oda idézett esküdttel, Jegyzővel s [a] t[öbbi]) - midőn néhány öreg asszonyok a Jó embert sajnálván, mellette felszólaltak, és őt, mint békés polgárt minden vádtól félmentették. Ekkor D[ondorf] a lelkésznek keményen meghagyta, hogy pápistákkal békével éljen, Ivánkovicsnak ne hódoljon, hanem Vidos Dánielnek;

01 Jövőre harangoztasson. A lelkész a generál előtt folyvást fövegetlenül állott összekulcsolt kezekkel, (melyért Dfondorf] lehurrogatta, hogy ő nem Isten,) - mindent megfogadott, de a mondottakat a körüle lévőknek nyomban tolmácsolni is parancsoltatott, és akkor elbocsáttatott. De aztán itt Dfondorf] a katolfikus] mestert is elővette, ki nála bevádoltatott, hogy a fekete-sárga zászlót a toronyba nem tűzi ki, - azt még durvábban megleckézték, Dfondorf} szóval, egy hadnagy kardlappal. Mely bajon úgy segített a szoldateszka,

Ai hogy az utcán állongó leányok nyakáról lekaptak egy fekete-sárga kendőt, póznára felkötözték, és a toronyból kidugták. Most érte D[ondorfj Tokorcsot

,'

u melyen minden baj nélkül átvonult, és Jutott a dömö/fci

3

* faluvéghez; - de a' melytől Jó távol már megállapodott, és várta az elébe kimenendő celli és dömölki elöljáróságot. SJöttek is késedelem nélkül, Cellből az apát, barétos

AB fővel és apáti díszruhában, a városbíró, esküdt, Jegyző, kikhez Dömölkön átjöttökben csatlakoztak az itteni hadnagy és pár elöljárók. Én e követséghez nem is szólíttatván, itthon vesztegeltem. A követek Dfondorf] előtt még távolban kalapot emeltek le, és, hozzája eljutva, az apát őt mély tisztelettel köszöntötte, német nyelven, és hozzá engesztelő szókat intézvén a lakosságot kegyeibe ajánlotta. Dfondorf] tudakozódott, tőlük, nincsenek-e' itt és e tájon magyar honvédcsapatok, - a polgárok között van-e békesség, - Ivánkovics hol van, stföbb] effféle]. Közben az Adjutáns figyelmeztette a majort,*

0 hogy a tisztes öreg apát úr, baretját levéve tartván, feltehetné; - mire aztán szólott Dfondorf] „

Man kan aufsetzen!

"*

7 Ekkor mindnyájan féltették kalapaikat - Dfondorf] is, lóról leszállva, és a seregvezetést adjutánséinak áthagyva, közéjök társult, és tőlük környezve gyalog, Jött be Dömölkre, végig ennek utcáin, és innét a Cellbe vivő 600 lépésnyi országúton be a városimba, - szállást vévén a kolostorban. Én és enyimek e menetet ablakaimból néztük távol; de Dfondorf] kiérvén afcduból, a katonáknak ezen defilirozcisát'™ nézni mi is kiállottunk az utcára a néptömeg közé. Ekkor találtam mondani a tápfinknak

30 is körülem létében: „Ej! beh szeretném tudni, ezek hol hálnak az éjjel, és hogy meddig fognak itten késni; - te Bedi, ballagnál ki utánuk Cellbe, lesd meg, hol telepítnek le; és hozd hírül nekem, amit látsz, és hallasz." - Még nem is végeztem Jól beszédemet, már a balga fiú eliramlott, - nem a sereg után menve, hanem futott egyenesen az elöljárdaló Dfondorf] fényes kíséretéhez, közel a mellett cammogván, nagy kandián. Dfondorf] egyszer hátra tekint, és ez a hozzá oly közel cammogó s hallgatózó fiú neki nagyon szemet szúrólag felötölvén, kérdé a kísérő uraktól németül: vajon micsoda fiú volna ez. Azok felelék, megvetőleg, hogy M