Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

4. szám - Katona Attila: „A magyar bankjegyek iránt határozott utasítást nem adhatok" - A Kossuth-bankók sorsa Vas vármegyében 1849 első hónapjaiban -

ötösökből áll. Nemcsak az a kérdés, hogy elfogadják-e ezeket, hanem az is, hogy xijból be kell-e szedni az adót? Ez nyilván dupla terhet jelentene számukra! Arról nem is szólva, hogy az emberek hogyan szabaduljanak meg a közpénztárból kitiltott pénzüktől? Az 1849. április 5-ei beadvány a pénzcsere napjaiban készült.

60 Az alispán szomorú hírt közölt a felsőőriekkel, már érdeklődött Rohonczy Ignácnál, hogy a korábban adóban beszedett magyar pénzek elfogadhatók-e? Mire a királyi biztost azt válaszolta: „semmi esetre sem". De azért félhivatalosan hozzátette a megyei vezető: „felsőbb rendeletnél fogva senki ezek elfogadására kényszeríteni nem lehet, mégis hallomás szerint alsóbb megyékben némi veszteséggel némelyek által elfogadtatnak."°

7 A levélváltás nagyszerűen érzékelteti a „pénztől való menekülés'

1

'' folyamatát és a megyei vezetés álláspontját, amely respektálja a lakosok legfontosabb problémáját, s ötletet, tanácsot ad az átváltásra. A pénzcserével egy időben értesítették a megyét arról is, hogy új fizetőeszközt vezetnek be - de csak Magyarországon - az 5, 10, 100 és 1.000 forintos címleü'í kincstári utalványokat. Az új fizetőeszköz alapját, miként a Kossuth-bankókét is az ország közjövedelmei képezték.

08 Ezután a közpénztárakban ezekkel lehetett fizetni, (az ezüstpénz gyakorlatilag megszűnt létezni) ugyanakkor azt is közölték, hogy a béke és a rend helyreállításával az utalványokat kivonják majd a forgalomból. Bár Windisch-Grätz aláírásával tették közzé a felhívást, az ötlet nem tőle szaunázott. Sőt, tucatnyi kifogást emelt a gondolat ellen, de mind hiába.

üí) A herceg tekintélye ekkor már mélyponton volt Olmützben, nem sokkal később április 12-én le is váltották. Az irodalomban csak Almássy-bankóknak

70 nevezett fizetőeszközök bevezetése ellen Kossuth Lajos az ország kormányzó elnöke is tiltakozott. 1849. április 22-én egy Figyelmeztetést és rendeletet adott ki, amelyben az eljárás törvénytelenségére hívta fel a figyelmet és az utalványokat elfogadhatatlannak nyilvánította. A plakátokon közétett felhívása eljutott Vas megyébe is.

71 A pénzhasználati káosz végére Ludwig Weiden táborszernagy rendelete tett pontot, 1849. május 20-án.

7a (Buda visszafoglalása előtt egy nappal! A rendelet kiadása és a katonai helyzet között nem volt szignifikáns összefüggés.) Weiden a magyar bankók használatát mind a köz, mind a magánforgalomban eltiltotta. Úgy hivatkozott az 1848 őszén kiadott manifesztumokra, mintha az év első felében is ilyen elvű gyakorlatot folytattak volna. Az más kérdés, hogy ő maga valóban ehhez a megoldáshoz ragaszkodott akkor is! Ezután csak az ausztriai bankjegyek és a már említett utalványok váltak az egyetlen törvényes fizetőeszközzé a vármegyében. A Kossuth-bankók használatáéi! és rejtegetéséért haditörvényszéki büntetés járt.

73 Haynau táborszernagy is megerősítette a rendeletet. Volt valami furcsa paradox abban, ami történt. Áprilisra a császáriak kiszorították a törvényhatóság gazdasági vérkeringéséből a magyar pénzeket. A katonai fronton bekövetkezett kudarcok következtében pedig kivonultak a megyéből. „Ki szerencsés utat, ki jobb gazdát kivánt nekik. Az asszonyok söprükkel is hadonásztak rájuk csúfolva őket. És ők most mindent elviseltek 36