Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)
1. szám - HORVÁTH BOLDIZSÁR EMLÉKEZETE - Bódiné Beliznai Kinga: Horváth Boldizsár és a bírákra vonatkozó jogalkotás
állított bíróságokat megszüntetni vagy új bírói fórumokat létrehozni csak törvény útján lehet. 10 A bíróságok felett az igazságügy-minisztert csupán közigazgatási szempontból illette meg felügyelet. Ennek alapján az igazságügy-miniszter például még arra sem utasíthatta az alsóbíróságot (megyei törvényszéket vagy járásbíróságot), hogy valamely kérdésben a kialakult felsőbírói (Kúria vagy királyi ítélőtábla) gyakorlatot nagyobb figyelemmel kísérje hivatali eljárása során. A bíró feladata a konkrét eset elbírálása, az általa megállapított tényállásra a tételes jogszabályt kell alkalmaznia. A tételes jogszabály mikénti alkalmazása a bírótól függ, pontosabban a bíró jellemétől, szaktudásától, általános műveltségétől, emberismeretétől, stb. (bírói mérlegelés). A bírói függetlenség megvalósulásának fontos eleme a bírói állások betöltésének módja. A magyar jogban a király általi kinevezés honosodott meg. A törvényjavaslat képviselőházi tárgyalása során az ellenzék a bírák választásának gondolatát támogatta. Ezt azzal indokolták, hogy az ország legfőbb bírája, a király is választás útján tölti be hivatalát, így természetes, hogy az országban működő egyéb bírákat is választani kell. Hasonlóan a legtöbb külföldi állam gyakorlatához, végül Magyarországon is a kinevezést fogadták el. Az 1869. évi szabályozás szerint bíró csak az a 26. életévét betöltött magyar állampolgárságú, feddhetetlen előéletű férfi lehetett, aki nem állt csőd vagy gondnokság alatt, beszélte a magyar nyelvet, jogi diplomájának elnyerése után a gyakorlatban is kellő jártasságot szerzett és letette a bírói vizsgát. A kinevezett bíró jogállásának függetlenségét biztosította az, hogy akarata ellenére, büntető vagy fegyelmi eljárás nélkül, a bírót állásából nem lehetett sem elmozdítani, sem áthelyezni. Az elmozdíthatatlansággal szoros összefüggésben áll a nyugdíjazás kérdése. A bírákat 40 évi kötelező szolgálati idejük kitöltése előtt, szolgálati képtelenségük külön megállapítása nélkül csak akkor lehetett nyugdíjazni, ha a - kúriai bírók és a velük azonos rangban levő bírók esetében - 70., illetve - a többi bíró esetében - 65. életévüket betöltötték. 11 Az 1869:4.tc. kimerítően szabályozta a politikai, a társadalmi és az anyagi összeférhetetlenség eseteit. A politikai összeférhetetlenség alapján a bíró többek között nem lehetett egyidejűleg országgyűlési képviselő, politikai vagy munkásegylet, illetve gyülekezet tagja, valamely politikai folyóirat tulajdonosa, Idadója vagy szerkesztője, továbbá törvényhatósági vagy községi képviselő-testület tagjaként nem fogadhatott el megbízást. A társadalmi összeférhetetlenségből fakadóan a bíró nem járhatott el egyidejűleg gyakorló ügyvédként, nem lehetett tanár vagy tanító, gyám vagy gondnok, illetve nem folytathatott kereskedést vagy iparüzletet vagy „bármi oly foglalkozást, mely a bírói hivatal függetlenségével össze nem fér, vagy mely által hivatalos kötelességei teljesítésében gátoltatnék." 1 * Az anyagi összeférhetetlenség alapja az volt, hogy a bíró fizetését az állampénztárból kapta, és a törvényben meghatározott illetékeken és díjakon kívül ingyen köteles igazságot szolgáltatni a feleknek. A kinevezett bíró fizetését nem lehetett leszállítani. A bíró „magá31
