Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

1. szám - HORVÁTH BOLDIZSÁR EMLÉKEZETE - Simon V. Péter: Horváth Boldizsár, a népképviselő

kezményc, s midőn azt a móses vallásúakra alkalmazzuk, az emberi s polgári kötelesség egyszerű teljesítésén túl a hazafiúi érdemet jutalmazzuk meg" s Ez világos beszéd. A benne megnyilatkozó emberi tartás adja a magyará­zatát annak a látszólagos rejtélynek, ami Horváth Boldizsár alakját 1849 ta­vaszán körüllengeni látszott, s amely őt néhány napra kulcsfontosságú sze­replővé, egy tragikus erőpróba főszereplőjévé tette. A különleges szerep 1848 decemberében kezdett alakot ölteni, akkor, amikor a puccsszerűen végrehaj­tott uralkodóváltásra az ellenforradalom nyílt támadása következett. Ferenc József trónra lépésével mind osztrák, mind magyar felfogás szerint érvényét vesztette a Pragmatica Sanctio, s Windischgraetz december közepén megin­duló offenzívája minden korábbi kételyt eloszlatott a támadás és az önvédel­mi harc jellegét illetően. Az alkotmányosság minden kellékét nélkülözve trónra lépő új császár és Magyarországon operáló fővezérének manifesztu­mai immáron lehetetlenné tettek bárminő élcelődést ama különös helyzet fe­lett, hogy lám a magyar király hadat visel az osztrák császár ellen, hiszen Fe­renc József, Schwarzenberg és Windischgraetz egyetlen pillanatig sem tit­kolták, hogy elérkezettnek látták az időt a történelmi jogait lázadásával elját­szó Magyarország alkotmányos különállásának felszámolására, a Szent Ko­rona országainak minden közjogi megkülönböztetés nélküli beolvasztására az osztrák örökös tartományok közé. A szeptemberi lojalitási válság a császári seregek előrenyomulásával mintegy lépést tartva tovább mélyült, s már az országgyűlés és a kormány­szervek Debrecenbe költözése előtt oda vezetett, hogy az országgyűlésben kiformálódott, Debrecenben pedig határozott frakció alakját öltötte a Kovács Lajos és Kemény Zsigmond báró vezette „békepárt", melynek mintegy 25 tagja lényegében feltétlen nélkül, akár az áprilisi törvények feladása árán is kész volt béketárgyalásokra a kamarillával. A békepárt ebbéli hajlandósága a főváros eleste és Görgey Feldunai Hadtestének kétértelmű váci dekrétuma után tovább fokozódott, a honvédhadsereg kápolnai kudarca és az olmützi oktrojált alkotmány kiadásának hírül vétele után a szélsőséges defetizmus jeleneteit eredményezte. 9 A korábban három pólussal (liberális zöm, centristák, radikálisok) jelle­mezhető országgyűlésben immár négy politikai irányvonal mérkőzött egy­mással, s hogy nyílt kenyértörésre nem került sor mindenekelőtt a Madarász testvérek vezette radikálisok és a békepárt között, az csaknem kizárólag an­nak tudható be, hogy a nagy többség a részletkérdésekben kifejezésre jutó ellentétek dacára szilárdan kitartott Kossuth és az Országos Honvédelmi Bi­zottmány mellett. Hallatlanul érdekes és tanulságos ebben az új helyzetben közelebbről szemügyre vennünk Horváth Boldizsárt. A radikálisok a maguk emberének tudták gyökerei és a zsidókérdésben vallott álláspontja ismeretében. Alig­hogy elfoglalták debreceni szálláshelyeiket, siettek meghívni őt arra a január 15-ei esti megbeszélésre, amelyet erőik összpontosítása és céljaik szabatos 25

Next

/
Oldalképek
Tartalom