Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

3. szám - ADATTÁR - Johann Seedoch: Szentelek (Stegersbach) 1848-1900

elek igazgatásának ügyeit továbbra is Johann Wehofschitsch látta el, akit eme funkciójában jegyzőnek neveztek. A községi törvénynek még 1848 nyarán legalizálni kellett volna a szükséges változtatásokat, de az országgyűlés feloszlatása miatt erre a határozatra már nem került sor. Amikor 1848 őszén a bécsi udvar elrendelte a Magyarország elleni katonai beavatkozást, akkor Szentelek lakosságára is nyugtalan idők vártak, minthogy a nyugat-keleti felvonulási úton feküdt. Részt kellett vállalni a beszállásolásban, fogatolásban, szállításban és a határőrizetben. A hadiesemények következtében kitört a kolera, amely Szenteleken 1849 júliusában és augusztusában 80 fő áldozatot követelt. Magyarország fegyverletétele után (1849. augusztus 13.) Magyarországon 1854-ig hadiállapot volt érvényben, amelynek Szenteleken újabb katonai jelenlét volt a következménye. A közigazgatásban provizórikus rendszert vezettek be, Vas megyét 12 császári és királyi járási biztosságra osztották, közöttük Szenteleket a Nagyszentmihályi biztosság alá rendelték. Minthogy a közigazgatást és a bíróságot elválasztották, 1850 elején a járási székhelyeken létrejöttek az első járásbíróságok, amelyeknek azonban csak 4 éves működési idő adatott meg, mert 1854-től ismét az újonnan felállított szolgabíróságok vették át azok feladatkörét. 1853 januárjában új közigazgatási és bírósági szervezetet hoztak létre. A járási hatóság ismét visszakapta a járási szolgabíróság nevet a közigazgatási, a bírósági és pénzügyi hatáskörökkel együtt. Az 1854. április 6-ai rendelettel rögzítették a közigazgatási és a bírósági kerületek számát és határait. Vas megyét ezúttal 10 járási szolgabíróságra tagolták. Minthogy a Nagyszentmihályi járást megszüntették, Szentelek ismét a Németújvári járáshoz került. Az osztrák provizórikus községi törvény alapján a községeket 1849 novemberétől helyhatóssággá nyilvánították, de közvetlenül a járási biztosságok alá rendelték; a községbírókat, az esküdteket és a jegyzőket a járási biztosok javaslatára a megyefőnök állította. Szentelek ezután olyan helyhatóságnak számított, amelyet kifelé csak a községbíró képviselt, akit azonban 1850/52-től községi elöljárónak nevezhettek, noha belülről két ősi községből, német- és horvát Szentelekből állt. A „mezőváros" címet azonban megtarthatta. 1849 őszén az adóügyet is új alapokra helyezték. Bevezették a közvetlen és követett adózás rendszerét. A közvetett adók voltak a telekadó, a házadó, a jövedelemadó és kereseti adó, közvetlen adók voltak a fogyasztási adók (égetett szesz-, sör-, bor-, hús-, cukoradó), a jogszolgáltatás illetékei, az okmányilletékek, ajándékok, a só-, a dohány és a puskapor-monopólmm, a lottó és a vámtarifák. Az adóügyeket 1851-től első fokon a császári és királyi adóhivatalok végezték. Szentelek a németújvári adóhivatalhoz tartozott. Az általános adókötelezettség bevezetése megkövetelte, hogy minden községet kataszteri községgé nyilvánítsanak, és elrendelték a kataszteri felmérést és a telekkönyvek felállítását. A kataszteri község hivatalosan - érdekes módon - a magyar Sz. Elek nevet viselte.

2 Szenteleken az első kataszteri 46