Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

1. szám - HORVÁTH BOLDIZSÁR EMLÉKEZETE - Simon V. Péter: Horváth Boldizsár, a népképviselő

sítása tárgyában, amit az országgyűlés véleményezése céljából kiadott az osztályoknak. A törvényjavaslatot kiváltképpen a radikális képviselők támogatták, s egy csapásra maguk közé fogadták a plebejus, s számukra már csak ezért is bizalomgerjesztő Horváth Boldizsárt, aid az 1848. augusztus 3-i ülésen a középponti bizottmány előadójaként referált az osztályok állásfoglalásáról. A száraz hivatalnoki előadáson, a pontos jogi fogalmazáson félrehallhatatlanul sütött át a személyes meggyőződés, emberi azonosulás melege, a politikai hitvallás pátosza: „Az osztályok kivétel nélkül azon véleményben összpontosultak, hogy mind a legújabb törvényekben foglalt egyenlőségi elv alapján, mind az igazság s humanitás örök törvényei szerint, de a nemzet osztatlan egységének s erejének tekintetéből is az izraelitákat polgári jogokra nézve az ország többi lakosaival egyenlősíteni kell... És hogy az emancipátió míg egyfelől a szabadság s egyenlőség eszméinek megfelelő, úgy más részről a társadalmi és nemzeties egybeforrás igényeit is kielégítő legyen, az osztályok többsége jónak látná, miszerint a nyilvános és társadalmi életben ennyire feltűnő mint káros elzárkózottság s kölcsönös idegenkedés okainak korszerű reform általi elhárítása végett a minisztérium magát a zsidóosztály értelmesbjeivel értekezésbe tegye." 7 A közbejött közismert politikai és katonai események hosszú hónapokra levétették a napirendről a 48 augusztusában tárgyalásba vett kérdést, az ügy előadója, Horváth Boldizsár azonban mindvégig evidenciában tartotta és tovább szorgalmazta a gettó falainak lerombolását, azon falakét, melyekről a nagy létszámú szombathelyi, körmendi, rohonci, szalónaki és németújvári zsidó közösségek ismeretében - miként az beszédéből is kitűnik -, igen jól tudta, hogy azokat nemcsak kívülről, de belülről is építik. Az érdekegyesítésre alapozott reformpolitika betetőzésének tekintette tehát, hogy Kállay törvényjavaslata végleges formát öltsön, s alkalmas időpontban ismét a plenáris ülés elé kerüljön. Aligha tévedünk, ha kijelentjük, hogy a törvény megszövegezését teljes egészében maga Horváth Boldizsár végezte el. Nyilvánvalóvá teszi ezt az a tény, hogy amikor az 1849. május 24-re, még a debreceni ülés alatt elkészült végleges javaslatot a kormány nevében eljáró Szemere Bertalan július 28-án Szegeden végre előterjesztette az országgyűlésnek, betűhív pontossággal ismételte meg Horváth Boldizsár majd egy évvel korábbi argumentációját. A törvényjavaslat indoklása mindössze az időközben felgyülemlett tapasztalatok summázatával bővült, a kéz azonban itt is, hogy biblikusán fejezzem ki magamat, ugyan a Szemeréé, de a hang Horváth Boldizsáré: ,/izon örök igazságon nyugvó elv, hogy vallástól a polgári jogok ne föltételeztessenek, el van ismerve nemzeti új közéletünkben is, de alkalmazása a móses vallásúakra nézve mind ez ideig elmaradt. Nincs vallásfelekezet, melyből szabadságharcunkban hősök és dúsan áldozók nem támadtak volna, de alig van népfaj, mely a zsidókat hűségben és munkásscighan nemzeti háborúnk körül felülhaladná; a jogegyenlőség kimondása újjászületésünk egyik szükséges követ24