Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

1. szám - HORVÁTH BOLDIZSÁR EMLÉKEZETE - Simon V. Péter: Horváth Boldizsár, a népképviselő

SIMON V.PÉTER HORVÁTH BOLDIZSÁR, A NÉPKÉPVISELŐ Hősünk nyilvános pályája során három ízben foglalt helyet az országgyűlés padsoraiban. Eltekintve attól, hogy 1861-ben részt vett az országbírói értekezleten, képviselővé választották az 1848/1849. évi, az 1861-es és az 1865 és 1867 közötti országgyűlésekre, hogy aztán mintegy politikai karrierje betetőzéseként a bársonyszéket is elfoglalhassa a kiegyezést tető aláhozó Andrássy-kormány igazságügy-minisztereként. Tanulmányom e gazdag közéleti szereplés kezdeteit kívánja bemutatni, figyelmem az első népképviseleti országgyűlésen bemutatkozó pályakezdő politikusé. A szerénynek, szűkre szabottnak tűnő témaválasztás hátterében egyetlen megfontolás rejlik-, itt és ekkor, mindjárt a kezdet kezdetén teljes világossággal megnyilatkozott Horváth Boldizsár legszembetűnőbb erkölcsi tulajdonsága, az a kérlelhetetlen és feltétlen ragaszkodás az igazság megvallásához, ami számára olyan kortársak bizalmát és megbecsülését szerezte meg, mint amilyen Deák Ferenc és Eötvös József báró voltak, és ami a kortársaira visszaemlékező agg Mikszáthot annak kimondására ragadta, miszerint Horváth Boldizsár nem csupán az igazság ügyének minisztere, azaz szolgálója volt, hanem sokkal több annál: egy igaz ember.

1 Az 1848. július 5-én Pesten összeülő első népképviseleti országgyűlésen megjelenő szombathelyi jegyző, Vas vármegye szombathelyi járásának képviselője kétféle tekintetben is figyelmet kelthetett személye iránt. Huszonhat évével egyike volt a legfiatalabb képviselőknek. A későbbiekben éppen életkora miatt többnyire jegyzői feladatokkal bízták meg, amire különben jogi végzettsége is alkalmassá tette. Még feltűnőbb azonban származása és társadalmi hovatartozása: a mezővárosi csizmadiamester fiát mindenképpen népfinek kell tekintenünk, abba a reprezentatív szerephez ekkoriban ritkán jutó rétegbe tartozónak, amit némileg nagyvonalú fogalomkezeléssel leginkább kispolgárnak nevezhetnénk. E népségből érkezhetett volna az országgyűlésbe Petőfi, ha meg nem buktatták volna Szabadszálláson, avagy Arany, ha úgyszintén nem szenvedett volna kudarcot szülőföldjén, a nagyszalontai választókerületben. Horváth Boldizsárhoz fogható képviselője az országgyűlésnek voltaképpen egyetlen egy volt ebben a vonatkozásban: a siklósi választókerület közismert radikális képviselője, Táncsics Mihály.

2 Addigi munkásságát és politikai nézeteit vajmi kevesen, legfeljebb Vas vármegyéből érkező képviselőtársai, no meg Eötvös József, Trefort Ágoston, Pulszky Ferenc és Szalay László, az ún. centristák ismerték. Horváth Boldizsár ugyanis a „doktrinerek" elkötelezett híve volt, az ő felelős minisztériu22