Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

1. szám - HORVÁTH BOLDIZSÁR EMLÉKEZETE - Simon V. Péter: Horváth Boldizsár, a népképviselő

mot és egységes közigazgatást, a vármegyei autonómia felszámolását kívánó programjukat tette a magáévá a forradalom előestéjén, s azzal egybecsengően állította össze azt a nevezetes 16 pontos népgyűlési határozati javaslatot, amely a pesti fiatalság 12 pontjára reagálva a márciusi napokban Szombathelyen elfogadtatott.

3 Szakmai szempontból mindenekelőtt az igazságszolgáltatás reformja foglalkoztatta, határozott elképzelései voltak az esküdtbíráskodás alkalmazásának módjáról, jól ismerte a Szalay László és Deák Ferenc nevével fémjelzett 1843. évi büntető törvénykönyvi javaslatot, hasonló corpus kidolgozását kívánta a polgári jogban is. Az országgyűlésben a legtöbben eleinte mindenképpen a mérsékeltek táborába, később a „békepártba" sorolták, már csak azért is, mert nagy tisztelője volt Széchenyinek és Deáknak.* Egészen természetes, hogy csupán igen szűk körben ismert múlt nélküli fiatalemberként eleinte alig hallatta szavát, a háttérbe vonult, s a szónoki pulpitust átengedte a reformországgyűlések szócsatáiban országos hírnévre szert tett kapacitásoknak. Első ízben július 25-én jutott némi szerephez. Ezen a délelőttön választotta meg a ház azt a 41 tagból álló küldöttséget, amely arra volt hivatott, hogy a nádor vezetésével Innsbruckba vigye a június 26-ai uralkodói leiratra adandó válaszfeliratot, s egyben felkérje a királyt, aki a március 13-i bécsi forradalom miatt hagyta el székvárosát, hogy udvarával együtt költözzék Pest-Budára. Az ügy fontosságára való tekintettel a küldöttség tagjait nem sorshúzás útján jelölték ki, hanem zárt ülésben titkos szavazással választották. Igen nagy megtiszteltetés és a megelőlegezett bizalom szembeötlő jele, hogy ebbe az országgyűlési küldöttségbe Horváth Boldizsárt is beválasztották.

5 A márciusi forradalmat kísérő és követő népmozgalmak lecsendesítése, továbbá a Jellacic támadásának elhárításával kapcsolatos védelmi intézkedések foganatosítása céljából több Vas megyei képviselő is országgyűlési biztosi, illetve népfelkelési biztosi felhatalmazást nyert, így Széli József, Reiszig Alajos és Békássy Imre.

6 A népszónoki alkatúnak igazán nem mondható Horváth Boldizsár efféle szerepre nem vállalkozott, annál tevékenyebb szerepet vállalt az országgyűlés törvényelőkészítő bizottságában, melynek előadói tisztjét is rábízták. Az országgyűlés által elfogadott kilenc törvény közül nyolcnak az előkészítésében és megfogalmazásában részt vállalt, egyedül a Habsburg-Lotharingiai-ház trónfosztását kimondó 1849. április 14-i függetlenségi nyilatkozatban nem volt semmi szerepe, miként azt maguk a császári közegek állapították meg az ellene 1849-1850-ben lefolytatott vizsgálat során. Keze nyomát leginkább mégis a törvényhozás hattyúdalának tekinthető 1849. évi IX. törvénycikk, azaz a már Szegeden 1849. július 28-án kimondott zsidóemancipáció viseli magán. Szívügyének, személyes feladatának tekintette a törvény megalkotását attól a pillanattól fogva, hogy Kállay Ödön radikális képviselő még 1848 júliusának végén egyéni javaslatot nyújtott be a vallásfelekezeti és társadalmi tekintetben egyedül hátrányosan megkülönböztetett népcsoport egyenjogú 23