Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

2. szám - MŰHELY - Benczik Gyula: A szemtanú hitelességével. - Beszélgetés Kosztolánczy Tiborral -

1994 januárjában már a Vas Megyei Levéltárban forgattam Szombathely Város Polgármestere iratait, ugyanis itt találtam meg azokat az aktákat, melyek adatai alapján meg tudtam állapítani az egyes bombázások során a magán- és közvagyonban okozott károkat. Benczik Gyula levéltáros és társai zokszó nélkül hozták azt a sok doboz iratot, amelyeket hónapok alatt átnéztem. 1995-ben sikerült Angliából beszereznem három légifotót - ezeket az amerikai felderítők készítették városunkról március 4-e után. Egy Vas Népében megjelent cikk hozott össze a repüléstörténettel és repülő-technikával foglalkozó Figder Elemérrel, aki - miután pápoci otthonában felkerestem - a legönzetlenebbül támogatta munkámat, kölcsönadva rendkívüli folyóirat- és könyvarchívumának számomra szükséges példányait. 1996 elejére elkészültem a begyiíjtött adatok feldolgozásával, s márciusra a kéziratom készen volt. Eredetileg nem szántam a nyilvánosságnak, magamnak írtam, s főleg gyermekeimnek, hogy szülővárosuk történelmének egy szomorú szakaszát megismerhessék. Örömmel mondhatom el, hogy munkám során nem találkoztam olyan emberrel, aki ne támogatott volna lelkesen és önzetlenül. Családom is jóindulatúan figyelte tevékenységemet. Azidőben nősültem, amikor Szombathely átalakulásáról kezdtem a fényképeket készíteni. Feleségem szívesen elkísért fényképező utamra, később első gyermekünket is magunkkal vittük; tulajdonképpen kirándulásokat tettünk, melyek végén - egyegy kisvendéglőbe betérve - pihentük ki utunk fáradalmait. Feleségemet és gyermekeimet ezúttal sem lepte meg, hogy most megint valami másba fogok. Nagyobbik fiam segítsége nélkül a légifotókat sem tudtam volna Angliából beszerezni. Hogyan sikerült mégis a könyvet megjelentetni annak ellenére, hogy tulajdonképpen a fiókjában tartotta? A kézirat elkészülte után irományomat Benczik Gyula elkérte, látni szerette volna, hogy mint helytörténeti írás alkalmas lenne-e közlésre. Jó véleményt mondott, de terjedelme miatt a Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények kiadására nem vállalkozhatott. Annál jobban beleillett írásom a Vas Megyei Honismereti Egyesület és a Honvéd Hagyományőrző Egyesület azon - egy évvel korábban indított - sorozatába, mely Szombathely és a megye elhallgatott történelmének megismertetését tűzte ki célul. Hálás vagyok v. Both Béla sorozatszerkesztőnek, aki munkámat jónak találta, s kiadta. Itt is csak köszönetemet fejezhetem ki Figder Elemérnek és dr. Kövér Istvánnak, akik a lektorálás nehéz és felelősségteljes munkáját - első felkérésre - elvállalták. 27