Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1999. (Szombathely, 1999)

2. szám - MŰHELY - Benczik Gyula: A szemtanú hitelességével. - Beszélgetés Kosztolánczy Tiborral -

Milyen volt a könyve fogadtatása? Mielőtt erre rátérnék, a hitelesség és a pontosság kedvéért meg kell jegyeznem, hogy a kiadványban nem csak az én írásom szerepel, hanem dr. Kövér Istvánnak a szombathelyi Vasútigazgatóság II. világháborús eseményeiről írt tanulmánya is. O gyűjtötte ki és közölte a bombázások áldozatainak adatait. A könyv sikere mindkettőnk sikere. Osztozik ebben v. Both Béla, a könyv végén lévő képek szerkesztője is. A könyv megjelenése előtt volt bennem valami félelem, hogy egyáltalán érdekli-e a szombathelyieket az, amit nekik is írtam. A könyvbemutató után már másnap örömmel állapítottam meg, hogy bizony érdekli. Ismerőseim az utcán megállítottak, s gratuláltak, ami nagyon jól esett. Az ÉDÁSZ Rt-hez külön be kellett mennem dedikálni mintegy 10-15 könyvet - ezeket régi munkatársaim és barátaim vették meg. Sok levelet kaptam hazánk különböző tájairól, de még külföldről is. Nagy megtiszteltetésnek veszem dr. István Lajos professzor úr elismerő sorait, az első volt, aid gratulált. Zsoldos Gyula, akkoriban Sólyom utcai lakos azért írta le emlékeit, s adta oda nekem, hogy a későbbiekben azokat felhasználhassam. Ugyanezen gondolat vezérelte Szterszky Ivánt, akivel már a Püspökiben is osztálytársak voltunk, hogy Montreálból írja meg a vele 1945. március 4-én történteket. Fusz Ernő még azokat a bombaszilánkokat is megmutatta nekem, melyek az 1944. október 21-i bombázás után a Hunyadi úti házuk kertjében robbant bombából megmaradtak. Sokan mondták, hogy bizony úgy volt, ahogy leíitam, igazat utam. Többen megjegyezték, hogy írásom erénye a közérthetősége és érződik soraiból az a szeretet, melyet szülővárosom iránt érzek. Ezt mind dicséretnek veszem. Mivel foglalkozik jelenleg, vannak-e további tervei? 1994-ben - 60 évesen - nyugdíjba mentem, szakmámat azóta nem gyakorlom. Életem ezen szakaszát lezártam. Nyáron lekötnek a ház köriili teendők, valamint a Vermes dűlőben lévő kertünk munkái. A kerti teendők elvégzésében feleségem vállalja a nagyobbik részt. Meggyőződésem, hogy a földön a természetnél nincs csodálatosabb, élmény benne lenni, figyelni a magból kikelő növények növekedését, a termény érési folyamatait s végül betakarítását. A téli időszakban tudok foglalkozni a légitámadások történetével, igyekszem újabb dokumentumokat felderíteni, melyek segítségével városunk történetének e szomorú, de kétségkívül érdeklődésre számító fejezetét még jobban ismertté tehetem. Nem tettem le azon tervemről, hogy 30 év után válogatást szeretnék közölni a már említett archív szombathelyi fotóimból. 28