Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)

1. szám - Kóta Péter: Viták és megoldások a pösei Szent Márton-templom körül. - Egy oklevél 500 éve -

hatott - néhány kisebb jelentőségű irat társaságában - egy lymbusban, és ezért történhetett az, hogy az Országos Levéltár munkatársai, amikor az országszerte elvégzett felmérésük során a vasvári káptalan okleveleit és más iratait niikrofilnire vették, a régi, idejétmúlt segédletek alapján dolgozván, ezt az oklevelet kifelejtették a nyilvántartásba vételből, következésképpen a mikrofilmezésből is. Ily módon a közelmúltig a kutatás számára hozzáférhetetlen volt az oklevél. Oklevelünk jelen formájában tehát 1560-ban kelt. Nádasdy Tamást Kiscsömötei aliter Felsewchemethey Chemethey Bálint nemes kereste meg azzal a kéréssel, hogy az 1507-es keltezésű oklevelet hiteles másolatban adja ki. A vasvári káptalan 1507-ben vagy 1508-ban kelt oklevelének lényege, hogy a káptalan, Ulászló király parancsára saját korábbi oklevelét hiteles másolatban kiadja. A datálásban megjelenő probléma az, hogy a napi dátumokból következően, ha mindkét oklevél 1507-ben kelt, - amint a szövegben olvasható - előbb történt volna az intézkedés, mint az azt elrendelő parancs. Az oklevél szövegében elhalványult foltok is nehezítik az olvasást, és ezt még tetézi, hogy valaki avatatlan kézzel, nyilván az olvashatóság javítása érdekében, beleírt. Többek között éppen a keltezés kérdéses pontján. A beleírásokat valószínűleg nem hamisító, hanem olvasást segítő szándék diktálta, amit abból gondolunk, hogy a szövegnek - a dátumtól eltekintve - lényegtelen pontjain történtek javítások. Ezek készítője teljesen laikus volt, és meg sem értette a szöveget, amit az bizonyít, hogy egy helyen - de csak egy helyen! - a „de alia" kifejezést „dicalia"-ra módosította, ezáltal nyelvtanilag és tartalmilag egyaránt súlyos értelmetlenséget okozott. Az 1507-ben átírt oklevél l400-ban kelt, tartalma: Zsigmond király parancsára a vasvári káptalan Laetare vasárnap utáni kedden - ápr. 10én - végrehajtotta a két pösei birtok határának bejárását. Ennek szövegében találliató a minket leginkább érdeklő rész: ad occidentem eundo pervenirent ad Nyugat fele haladva elértek szent sanctuarium ecclesiae beati Martini Márton hitvalló Pösén álló confessoris in dicta Pesse fundate cuius templomának szentélyéhez, melynek fenestram un sanctuario in medio a szentély közepén levő ablakát habitampro méta consignassent... határjelként megjelölték ... íme tehát a pozitív bizonyíték, az okleveles adat: a régi Pöse községben, a mai templom helyén, már a 14. században Szent Márton-templom állt. A kataszteri térképről leolvasható, hogy a határ még 1857-ben is valóban a szentély közepénél érintette a templomot. Templomnak effajta felosztása, vagy határjelként történő használata, noha nem általános a középkorban, de mégsem példa nélküli. Éppen Vas megyei adatot is lehet 11