Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)

1. szám - ADATTÁR - Négyesi Lajos: Henrik Ottendorf szentgotthárdi csatát ábrázoló metszetének hitelessége a terepen végzett kutatások tükrében

Az árkok hosszára vonatkozó számításaival nemcsak az ott védő janicsárok maximális létszámát (2.500 fő) állapítja meg, hanem azt is, hogy a hídfőben csak 8 árok fért el nem pedig 10-12. Minthogy a keresztény sereg általános megindulásakor kb. 20.000 török tartózkodott a hídfőben, így az árokgyűru által biztosított átkelőhelyen 17.500 gyalogosnak és lovasnak kellett átkelni, akik azután - az általa közölt vázlat szerint a hídfőálláson kívül a hurok nyugati részén gyülekeztek. Amennyiben a törökök így alakították volna ki a hídfőállást, az nem biztosította, hanem inkább akadályozta volna az átkelést. Az átkelő erőknek keresztül kellett volna haladni a rnintegy 250-300 méter mély árokrendszeren, ami - figyelembe véve azt, hogy a talaj homokos sóder, tehát az árkok fala könnyen beomolhat - csak úgy képzelhető el, hogy a gyülekezési helyig egy széles átvezető utat hagynak. Ha időközben támadás éri őket, akkor az árokrendszerből kijutott erők vehetik fel a harcot, az árkok között álló 250-300 méteres oszlop valahogy megpróbál kijutni, esetleg az árkokat is rombolva behúzódik a 40 lépés széles közökbe, az árkokat védő janicsárok pedig szemlélik a zűrzavart. Egy biztos, hogy további erők nem nagyon juthatnak ki a hurokba. Annak ellenére, hogy az írott források csak szűkszavúan szólnak a janicsárok árkairól, mégsem kell pusztán a képzeletünkre hagyatkozni a rekonstruálásuknál, mivel a metszetek egységesen ábrázolják a Nagyfalutól délre húzódó állásokat. Alakjuk enyhén félhold alakú melyek öble a falu keleti széle felé néz. Nagyfalutól kb. 500 méterre DNY-ra téglalap alakú kiemelkedés található, (2. sz. vázlat) melynek É-i szegélyén egy a falu felé öblösödő kifli alakú sáncolás, mögötte pedig három, egymástól 20-30 méterre húzódó árok nyoma figyelhető meg. Ottendorf álláspontjából (Pfejferberg) bemérve, az általa ábrázolt állások megközelítőleg erre a területre esnek. A kiemelkedés D-ről egy leb. 1,5 méterrel mélyebben fekvő ártéri padban folytatódik egészen a Rába medréig. Keletről a kiemelkedést és az ártéri padot egy kb. 1-1,5 méterrel mélyebben fekvő ártér választja el a medertől. (2/a. sz. vázlat) A fenti terepalakulatot figyelembe véve értelmet nyerhet Johann von Stauffenberg megjegyzése, mely szerint a janicsár árkok egy völgyben voltak. Ezt a megjegyzést Perjés Géza kétkedve fogadja, mivel a rendelkezésre álló térképek valóban nem jeleznek sem völgyet, sem mélyedést. Azonban a helyszínen még ez a csekély másfél méteres szintkülönbség is feltűnő az ártér síkjában. Az ártéri padon további ároknyomokat lehet megfigyelni, melyek tájolása eltér a kiemelkedésen találliatóktól. Kutatóárokkal való átvágása egy kb. 60 m mély árok nyomát mutatta, melynek alján újkori cserépdarabok voltak. Valószítiű50