Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)

1. szám - ADATTÁR - Négyesi Lajos: Henrik Ottendorf szentgotthárdi csatát ábrázoló metszetének hitelessége a terepen végzett kutatások tükrében

leg ebben az évszázadban áshatták vízelvezetésre. A kiemelkedés és a hurok jelentős része Ausztria területére esik, ezért itt nem végeztünk kutatásokat. A kiemelkedésről áttekintve a terepet, értelmet nyer a janicsár tüze­lőállások ily módon való elhelyezése. A hurkot É-ról a falu és az erdősáv zárja. Nagyobb erők csak a falu felől támadhatnak, valószínűleg a török hadvezetés nem számolt azzal, hogy a keresztény sereg az erdőn ke­resztül fog támadni. Nem is alaptalanul, mert amíg a kötelékek az erdő­ből ki nem értek megszakadt közöttük az összeköttetés, így nagyon se­bezhetőek voltak. A törököket meglepte a támadás, főleg a Pio és Speck ezredeké, amely egy járhatatlan terepszakasz felől érte őket. A janicsár állásolcnak a falu felől kellett biztosítani a hurok területét, az átkelőhe­lyet pedig a NY-i oldalon a veszélyeztetett terepszakasztól minél távo­labb helyeztek el. Az átkelt erők harcrend felvétele nélkül gyülekeztek, ez magyarázza a keresztény támadás sikerét. A törökök valószínűleg is­mételt támadással a falut akarták elfoglalni - ami már aznap délelőtt egyszer sikerült -, hogy innen indítsanak támadást a keresztény sereg centruma ellen. A fentiek alapján OTTENDORF, PRIORATO és az ISMERET­LEN csataábrázolása látszik hitelesnek, míg a THEATRUM nem szemtanú által készített munka, a törökök átkelését nem jó helyen jelöli. A METSZETEK EGYMÁSHOZ VALÓ VISZONYA, K}RRÁSÉrOl3KÜK A metszetek közül a THEATRUMot mint forrást nem tartom elfogadható­nak. A készítője valószínűleg nem járt a csatatéren, művét a résztvevők­től nyert információk és egy - feltehetően ekkor már létező - térképszel­vény alapján készítette. Erre utal a több hiányosság (hiányos a település­szerkezet) és tévedés (fordított tájolás, a törökök átkelésének helye). Bár a metszet előterében ábrázolja a Schlösszl kápolnát, az inkább egy kastélynak hat, ami valószínűleg az épület nevének szószerinti ábrázolá­sa okoz. OTTENDORF, PRIORATO és az ISMERETLEN helyesen templomot ábrá­zol, valamint a kolostor épületét is. A templom tornyát is helyes tájolás­sal az ÉK-i oldalra helyezik. A metszetek hitelességét ellenőrizhetjük a nagyvezír sátrának ábrá­zolásán keresztül is. Simon Reniger pontos leírást ad róla, mely szerint: A nagyvezír sátrára három oszlop volt tűzve, a csúcsán aranyozott gömbökkel, melyekről tetszetősen festett lófarkak lógtak le. A közelé­ben egy nagy sátor állt magas rúdon melynek nem volt palástja, ezalatt egy lovas testőrcsoport állt, mely éppen az imádságát végezte. 51

Next

/
Oldalképek
Tartalom