Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)

4. szám - KÖNYVESPOLC - Melega Miklós: „Szombathely igazi modern város" - Bodányi Ödön munkásságának értékelése egykor és ma -

ember nagy zeneértő és zenebarát volt, s verseket is írt. A kortársak véle­ménye szerint a „rendkívül rokonszenves", „megnyerő modorú, képzett, mű­vészlelkű főmérnököt hamarosan kegyeibe fogadta a város közönsége". Bodányin kívül nem sok hazai város főmérnökének jutott osztályré­szül hasonló megtisztelő feladat, hogy irányítása alatt ilyen nagyszabású, országos elismerést kiváltó városfejlesztési program valósuljon meg. A szenzibilis, vallásos lelkületű főmérnök munkájáért mégsem csak elis­merésben részesült. Az első támadások az 1908. évi szombathelyi tífusz­járvány kapcsán érték. A kortársalt a sok halálos áldozatot is követelő járvány okát a vízvezetékben vélték megtalálni. E feltételezést a korabeli vizsgálatok nem tudták kétséget kizáróan bizonyítani, de a városban el­uralkodott pánik elülte után a közgyűlési képviselők felelősöket keres­tek. A város főorvosa mellett Bodányi ellen is fegyelmi vizsgálat indult, mely végül a belügyminiszter döntésével - megállapítható mulasztások hiányában - felmentéssel zárult. (A felelősség kérdését illetően megjegy­zendő, - s ezt a kortársak sem gondolták végig - hogy ha a vízvezeték fertőződését valóban a konstrukciós hiba okozta, akkor ezért a tervezőkön, a Földművelésügyi Minisztériurn szakemberein kívül senki sem volt jogo­san hibáztatható. Legkevésbé Bodányi, aki a vízműveket már gyakorlati­lag kész állapotban találta hivatalának megkezdésekor.) A „lincshangu­latban" egy ideig úgy tűnt, hogy főmérnöki székét is elveszíti, mivel az 1908. évi tisztújítás alkalmával - képviselőtestületen belüli politikai csatározások­nak is köszönhetően - nem választották újra. A helyi liberális sajtó által pel­lengérre állított Bodányit 1909 tavaszán aztán mégis „osztaÜanul megnyilat­kozó bizalommal" választották meg a mérnöki hivatal vezetőjének. A Szom­bathelyi Újság cikkhója úgy vélte, hogy ezzel - a lezajlott hivatalos vizsgá­lat után - Bodányi immár „teljesen rehabilitálva érezheti magát". Az ügy mégsem tett jót a főmérnök hírnevének, szakmai tekintélyét alaposan megtépázta. Ekkortól kezdve a Vasvármegye oldalain rendsze­ressé váltak az ellene irányuló támadások. Hol egy kevésbé sikerült, mű­vészi értéket valóban nem képviselő versét szedték cikksorozatban ízek­re, hol egyes városi építkezéseknél felmerült apró hibákat nagyították ir­reálisan nagyra, s varrták azokat Bodányi nyakába. Irodalmi tevékenysé­géért maró gúnnyal „Bodányi Pacsirta Ödönnek" csúfolták, s mérnöki ké­pességeit is lépten nyomon megkérdőjelezték. 1909-ben azután újabb botrány robbant ki körülötte. Egy országos vissz­hangot kiváltó megvesztegetési ügy szálai ugyanis a szombathelyi mérnö­ki hivatalt is elérték. A rendőrségi nyomozás megállapította, hogy Bodá­nyi Ödön egy láda pezsgőt és apróbb ajándékokat fogadott el a Kunz-féle cégtől, mely a város számára a vízórákat szállította. Bodányi a megvesz­tegetés vádja ellen azzal védekezett, hogy a mérnöki hivatal címére kül­dött pezsgőt, mint közhivatalnok nem volt hajlandó elfogadni, hanem la­88

Next

/
Oldalképek
Tartalom