Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)

4. szám - ADATTÁR - Gyurácz József: A hagyományos kovácsszakma élete és elmúlása Bük nagyközségben

A faluban köztiszteletben állt. Elsősorban kiváló szakemberként ismerték el, s becsülték azért is, mert munkájáért a minimális bért kérte. De tisztelték rnint rendes családapát, értékelték egyenes jellemét és kedvelték jóízű humorát! Egyházközségi képviselő volt, s a „Hangya" szövetkezet helyi vezetőségének tagja. Sohasem volt párttag, bár megvolt a véleménye az egyes pártokról! A faluban a kovácsmesterségről nem sok történet alakult ki. Inkább egy tréfás epizódról tudok, nagyapám életéből. Nagyapám szorgalmasan használta a bőrkötényt. (Gyakran szükség volt rá a szikrázó vasak kalapálása közben!) Elfelejtette letenni, amikor átment a kocsmába egy fröccsre. Ott találkozott egyik barátjával, aki kissé már spicces volt. Nevetett a bőrkötényes kovácson, s azt mondta neki: „Te kovács, hadd pisiljek a kötényedbe!" Kis gondolkodás után a válasz: „Ha akarod, egy fröccsért megteheted." így is történt. Azt azonban nem vette észre a pisilő barát, hogy a kovács úgy tartotta oda a kötényt, hogy abból a „lé" a barát csizmaszárába folyt. Mire észrevette, már késő volt. „Ej, a betyárját, de kiszúrtál velem, kovács!" - mondta a gazda. Harag azonban nem lett belőle. A kovács megkapta a fröccsöt, a körülötte állók pedig jót nevettek az eseten. Van egy nóta - „Jegenyefán fészket rak a csóka" - amelynek 2. versszakát így költötték át a bükiek: „Adtam csókot, az Isten tudja hányat, Csókolom a csókra termett szádat. De mióta széjjel szakadt szerelmünknek lánca, Felsőbükön csak a Gyurácz kovács, sej, aki összekalapálja." A KOVÁCSMESTER FELESÉGÉNEK SEM VOLT KÖNNYŰ! A háztartás, a gyermekek nevelése mellett dolgozni kellett a kertben, a baromfiudvarban. Különösen nehéz munka volt a mosás. A kormos ingek, kötények, fehérneműk, nadrágok dupla időt igényeltek. így a nagymosás (kézi mosás) két napig tartott. Míg nem volt inas, gyakran a műhelyben is segédkeznie kellett. Még nehezítette a munkát nyáron a sógor, a paptanár Feri bácsi nyaralása. Kiterjedt baráti köréből minden évben hozott egyet-kettőt, hozta haza a sok varrni való holmit stb. Az elhelyezés, főzés, takarítás sok plusz munkát adott Édesanyámnak. Cselédre nem futotta, de amikor nővérem elérte a kamasz kort, már jó segítség volt. A két fiúgyermek közül egyik sem lett kovács, az egyik pap, a másik tanító lett. Nővérem a „postáskisasszony"-i szakmát választotta. Igaz ugyan, hogy én egyfolytában 2 évig dolgoztam Édesapám mellett, amikor az iskolák államosítása után „kirúgott" tanító voltam. 72