Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)

4. szám - ADATTÁR - Welker Árpád: A baltavári ügy. Egy pályakezdő antiszemita politikus - Istóczy Győző - kulcsélménye

folta azokat. Formailag az eljárás nem törvényszerű, hiszen az egyszer máihatályon kívül helyezett alsóbírósági indoklást nem lehet csupán helyben hagyni. Ennek ellenére tudjuk, hogy ez nemegyszer megtörtént. A rendelkezésre álló források alapján az események reális menetének rekonstrukciója ugyan lehetetlennek látszik, megfogalmazhatunk azonban egy sor kérdést, amelyek megválaszolása nélkül nem tekinthetjük lezártnak az ügyet. AZ ÁRVERÉSI REND Ahhoz, hogy tisztázzuk az események valószínű menetét, érdemes először sorra venni, hogyan alakult egy korabeli árverés. Az árverés az illetékes telekkönyvi hatóság kiküldöttjének vezetésével zajlott le. A liciten való részvétel feltétele volt a bánatpénz letétbe helyezése, amely jelen esetben - az árverezendő ingatlan méretére való tekintettel - meglehetősen magas, 5.000 forint volt. Az utolsó elhangzott ígéret után az árverést vezető tisztviselő határidőt hirdet - ami hosszabb egy negyedóránál, de rendesen nem több, mint egy fél óra - amellyel bezárólag még elfogad ajánlatot. A licit végeztével visszaadja a bánatpénzt a licitálóknak, azonban a „legtöbbet ígérő" által letett összeget megtartja, s azt beszámítják a vételárba. Az immáron vevő az árverési hirdetményben lefektetett - főként a vételár kifizetésére vonatkozó - feltételeket teljesíti, ellenkező esetben az árverés semmis. Ha az újonnan kiírt árverésen az ingatlan alacsonyabb áron kel el, a vevő köteles a különbözetet megfizetni. Az árverési jegyzőkönyvet a kiküldött helyben elkészíti, és feljegyzi a jelenlévő bírósági személyek, a végrehajtási eljárásban érdekelt felek (vagy szükség esetén képviselőik) nevét, az árverés tárgyát, helyét és idejét, valamint a licitálók nevét és a „fokozatos ígéreteket". Az árverés végén a kiküldött aláírja a jegyzőkönyvet, s a felekkel valamint a vevővel is aláíratja. Alaki sérelem esetén semmisségi panasszal lehet élni, amelynek beadási határideje nyolc nap. A NÉVHASZNÁLAT PROBLÉMÁJA Nem tekinthetjük eldöntöttnek, milyen néven jelentkezett be Martonfalvi Lajos az árverésen. Az elsőfokú bíróság érve, miszerint többen állítják, hogy az apja nevét mondta be, eleve komolytalan, hiszen a bizonyítás szempontjából a tanúk száma irreleváns. Különösen, hogy ez a számbeli különbség csak egy személy. Felmerül a kérdés, hogy a szombathelyi bíróság ennyire felkészületlen volt-e, vagy pedig az ítélet állt olyan gyenge lábakon, hogy a valószínűsítés érdekében szükség volt ilyen érveket is felhasználni. A királyi tábla döntésének indoklásában szereplő cáfolat, hogy ismerősök jelenlétében Martonfalvi nem adhatta ki magát az apjának, igen nyilvánvalónak tűnik. Ellentmond a hamis névhasználat elmé55