Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)

4. szám - ADATTÁR - Welker Árpád: A baltavári ügy. Egy pályakezdő antiszemita politikus - Istóczy Győző - kulcsélménye

létének az is, hogy az árverés után Martonfalvi felajánlotta az uradalmat táviratban a soproni Lenk Sámuelnek. A táviratnak nyoma maradt, s nem valószínű, hogy ha Lajos az apja nevén szerepelt, a saját nevében táviratozott, ha viszont az apja nevében küldte volna el a táviratot, az döntő érv lett vohia a bíróság kezében. ÁRVERÉSI JEGYZŐKÖNYV Az árverési jegyzőkönyv lényeges az ügy szempontjából, mert a formai hibát, ami lehetővé tette az árverés megsemmisítését, végső soron az szolgáltatta, hogy Martonfalvi nem írta alá a jegyzőkönyvet. A királyi tábla az indoklásban meglehetősen úgy nyilatkozik, hogy a kiküldött törvényszéki ülnök - tehát Istóczy - hibája volt az aláírás elmaradása. Itt érdemes megjegyezni, hogy az elsőfokú döntésben megfogalmazott állítás, miszerint Martonfalvi elsietett az árverés színhelyéről, s ezért nem írta alá az árverési jegyzőkönyvet, már csak azért is megkérdőjelezhető, mert az árverés után közvetlenül Maiix>nfalvi táviratozni ment, s még ha Baltaváron volt távíró, amíg Sopronból válasz érkezett a táviratra, időnek kellett eltelnie. Istóczy azonban nemcsak hogy nem készítette el a jegyzőkönyvet helyben, de igen későn is terjesztette be. Bár ekkor még nem volt érvényben az 1880-ban hozott telekkönyvi rendtartás, amely leszögezi, a kiküldött a jegyzőkönyvet tartozik „haladéktalanul" beadni, mindenképpen különös, hogy Istóczy legalább egy héttel később adta be a jegyzőkönyvet, mint ahogy a semmisségi panasz megtételének törvényes határideje lejárt. A MEGHATALMAZÁS PROBLÉMÁJA A meghatalmazás kérdése a legfontosabb arra nézve, hogy elkövetett-e Martonfalvi Lajos csalást, avagy nem. Istóczy maga úgy adja elő az eseményeket, hogy „aztán atyja azon az alapon, hogy én fiától a meghatalmazást nem kértem elő, megsemmisítette az árverést." Ezzel szemben Martonfalvi Sándor említett beadványában arra hivatkozik, hogy „a vétel részemre meghatalmazásom nélkül történt." (Ez a megnyilatkozás nem egyértelmű - ha a meghatalmazás létezett, csak nem mutatták be, akkor is lehet így megfogalmazni -, biztosat csak akkor tudnánk, ha megkerülne a semmisségi panasz.) A különbség lényegbevágó. Az előbbi esetben megmarad a lehetősége annak, hogy Martonfalvi Lajos zsebében ott lajiult a meghatalmazás (kézenfekvő lenne, ugyanis tudnia kellett, hogy anélkül nem tud árverezni, és sem arra nem számíthatott előre, hogy meghatalmazást nem kérnek tőle, sem arra, hogy a jegyzőkönyvet nem kell aláírnia), s hogy azt nem kérték, később fel lehetett használni az árverés megsemmisítésére. Ha a második variáció a valós, elképzelhető, hogy Lajos csalást követett el, hiszen ha apja nem hatalmazta fel a vétel 56