Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)

4. szám - ADATTÁR - Welker Árpád: A baltavári ügy. Egy pályakezdő antiszemita politikus - Istóczy Győző - kulcsélménye

szerint azt hogy valaki nyilvános árverésen megvett bárminemű ingó vagy ingatlan tárgyat is, tüstént még az árverés alatt, vagy utána azonnal bizonyos nyereséggel el ne adhassa, épen semmiféle törvény sem tiltja, a hitelezők megkárosítására czélzó csalási gonosz szándékot törvényszerűleg még csali következtetni sem lehetvén, ugyanannak fentebbi tette büntethető cselekményt szinte nem képez." 4. A másodfokú büóság igen lényegesnek tartja az indíték kérdését, amelyre nézve megállapítja: vádlott „előre sem azt nem tudhatta, hogy az árverés meg fog seirunisíttetni, sem azt még csak nem is gyaníthatta, hogy az általa megvett birtok a megsemmisítés után kitűzendő egy újabb árverésen nem fog-e még magasabb áron eladathatni?" Végül a tábla leszögezi, hogy az első fokon ítélő szombathelyi királyi törvényszék nem bizonyította be állításait arról, hogy Martonfalvi Lajos „előre elhatározott, gonosz szándékkal, hogy az árverést meghiúsítsa", s nem állításának megfelelően, hogy apja kedvében járjon, vette meg az uradalmat. Hasonlóképpen bebizonyítatlamiak tekinti, hogy vádlott „a maga saját haszna előmozdítására, s nem apja részére vette volna fel a bánatpénzül letett összeget". Mindezek alapján „vádlottat az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól felmenteni kellett." A KÚRIA DÖNTÉSE: ISTÓCZYRÓL A FELELŐSSÉG TERHE ELHÁRUL A királyi ügyész és a károsok egy részének fellebbezése után, a másodfokú döntéstől számított alig két hónap elteltével, 1874. április 80-án hozott a királyi kúria „mint legfőbb ítélőszék" ítéletet. Ez, amint azt már tudjuk, Martonfahdra nézve elmarasztaló, mégpedig az elsőfokú ítéletet visszaállító döntés volt, de azzal a különbséggel, hogy a „vádlottra kimért kétévi börtönbüntetés, rovatlan előéletének s fiatal korának figyelembe vételével a jelen ítélet kiliirdetése napjától számítandó egy és fél évi tartamra leszállíttatik, s a 44.890 ft árkülönbözet utáni kamatok tekintetében az csak is a kitett 44.890 ft árkülönbözetben marasztaltathatván el, az ezen összeg utáni kamatok iránti netaláni követeléseikkel károsok a polgári perutra utasíttatnak." A történet epilógusa, hogy Martonfalvi Sándor a kúriai döntés kihirdetése után, fia sorsa felett érzett bánatában, öngyilkos lett, felakasztotta magát egy Bécsbe tartó hajó kabmjában. A királyi ítélőtábla az elsőfokú ítélet mdoklását tételesen cáfoló döntése után indokolt a kíváncsiság, vajon milyen érvek alapján állította vissza a kúria az elsőfokú döntést. A kúria ítélete azonban nem tartalmaz külön mdoklást. Sajnálatos ez azért, mert így nem tudhatjuk, hogy a királyi tábla világos és logikus érveivel mi a helyzet, hiszen a feüebbviteli bíróság felülvizsgálta ugyan, de nem cá54