Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)

4. szám - MŰHELY - Pethő Gyula: „... a kultúra az ember környezetének védelme" -Múltidézés a 75 éves Gonda Györggyel -

olyan eset, mint amikor amerikai vendégeket vittem a Smidt Múzeumba - s döbbenten láttam: a falból „kilógnak" a téglák!) Térjünk vissza a könyvhöz, ül. saját könyvtáradhoz. Gondolom, szívesen beszélsz erről is. Már említettem, hogy a könyvek szeretetét édesanyám oltotta belém. Itt ez a Molnár Ferenc kötet, ő kötötte be. Megtanult nagybátyámmal együtt könyvet kötni, s a teli estéken valamilyen ruha-maradékkal kötötte be könyveinket. Diákkoromban gyűjtöttem, áztattam a bélyegeket, mert az antikváriumban 6 fillért adtak száz darabért. Amikor több száz db együtt volt, elmentem ugyanoda - könyveket vásárolni érte. Az első könyvnapi könyvem 1941-ben a Magyar írók panteonja volt. Később is tudatosan vásároltam: a tartalom és a tipográfia volt a meghatározó. Persze elsősorban - az általános értékek hordozói mellett - a vasi dokumentumokat gyűjtöttem. 18-19. századi műveket, s korunk irodalmát, Tevan és Kner kiadványokat, stb. (Mikes, Schönwisner, Géfin és sok-sok más vasi alkotást, folyóiratot.) Nekem nem nagyon kell az általános dolgokért a könyvtárhoz fordulni, csak a speciális szakirodalom ügyében. Számos első kiadás, dedikált mű van a birtokomban, együttesen kb. 8 ezer kötet. (Érdekes adalék: a Savaria karnevál kuruc életképéhez kerestünk egyik este vasi szöveget. Nekem eszembe jutott a „Sárvár alatt sűrű berek a Csere, Leselkedő labancokkal van tele", de kellett a pontos szöveg. Késő este, a könyvtár zárva - tehát hazaugrottam, hoztam a kötetet Sinkovits Imrének. Mindegy, hogy eredeti - vagy Tlialy Kálmán féle vers - de nálam is megvolt ...) - Nem tudom valós-e az a Brandl Józsi bácsi (a volt híres szombathelyi antikvárius) által szinte minden vásárlásomkor elmondott tréfás fenyegetés: „most kell vásárolni, mert jön a Takács Miklós és a Gizike (Krajevszky Gizella, a megyei könyvtár néhai osztályvezetője) és elviszik előled." Valós bizony! Bennünket viszont azzal „ijesztgetett" Józsi bácsi, hogy ,jön a Gonda úr és megveszi előlünk, ha nem sietünk." Bár azt is mindig hozzátette: „a Gonda úr arra kért, szóljak a könyvtárosoknak, nem hiányzik-e a kötet a gyűjteményükből, mert akkor inkább a könyvtár vegye meg". így volt. Tényleg figyeltem ana, hogy a megye legnagyobb könyvtárának legyen meg elsősorban minden vasi dokumentum. Nem beszéltünk még a KéptáiTÓl! A hetvenes években már magas színvonalú volt ismét a zenei élet, számos kulturális intézmény elfogadható körülmények között működött, s az építészeti emlékek helyzete, s a régészet szintén formálódott. Érez24