Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)

3. szám - KÖNYVESPOLC - Feiszt György: Két könyv a Rába mentéről

Újsághírben olvashattuk még a nyolcvanas évek elején, hogy „a Szeibert-hagyaték Sárvárra került." Akkor a Honismereti Szakkör és Sárvár városa - akiknek nevei meglepetésünkre nem olvashatók e kiadvány támogatói között - erősen fogadkoztak, hogy Szeibert János történeti munkáját megjelentetik ... azóta sem tudunk a dologról senrmit. Mindezen kritikai észrevételeink mégis eltörpülnek örömünk mellett, hogy a sárvári templom története az első fecskék egyikeként megjelent megyénkben. Nagyon fontos lenne, hogy több ilyen kiadvány öregbítse jó hírünket, mert meg vagyunk róla győződve, hogy a Tájak Korok Múzeumok sorozat futószalagon készült kiadványait csak ilyen személyes hangú, az adott műemléket alaposan ismerő, ahhoz közvetlenül kötődő személyek által írt munkák tudják kiváltani. (Varga Mária: A sárvári Szent László-templom. Sárvár, 1997. 90p.) 2. Az elmúlt években sokszor és talán sokat is írtunk már a falutörténetekről és a falukrónikáról. Kritikai megjegyzéseinket azonban mindig a jobbítás szándéka, az előbbre lépés, az alkotó-műhelyek munkájának segítése vezette. Be kell látnunk, hogy törekvéseink nem igazán hozták meg eredményüket. Ennek példája lehet a frissen megjelent Répcelak története című kötet is. A tizenöt szerző által megírt tanulmányokat elolvasva vegyes kép marad az emberben. A könyvnek ugyanis van felelős kiadója, van sajtó alá rendezője, de nincs, pontosabban nem volt szerkesztője. El nem tudjuk képzelni, hogy egy nagyközség milyen meggondolásból mellőzheti egy történetét tárgyaló könyv kiadásakor a szerkesztőt? Biztosak vagyunk abban, hogy egy történelemhez értő szakember működése révén Répcelak Önkormányzata egy lényegesen jobb könyvet adhatott volna át az utókornak. Anélkül, hogy a döntéshozók vagy a tizenöt tanulmányszerző jószándékát kétségbe vonnánk el kell mondani, hogy nagy aránytalanságok vannak a könyv három fejezete között és ez az egyenetlenség a fejezeteken belül is érződik. Nem derül ki világosan, miért kellett a gazdasági fejlődést a történeti résztől elkülönítve tárgyalni, vagy hogy a kulturális élettől miért kellett elválasztani a közművelődést? Mi indokolhatta, hogy a katasztrófákat külön fejezet tárgyalja? De ha már így történt, miért nincs a fejezeten belül időrend? Miért van előbb az 1965-ös árvíz, mint az 1914-es tűzvész és miért nem a katasztrófák között kapott helyet a szénsavgyári robbanás? Mi indokolhatja, hogy a 90