Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)

3. szám - MŰHELY - Benczik Gyula: Csempeszkopács szolgálatában. - Beszélgetés Pungor Zoltánnal -

dulákat átlapozta. Ekkor figyelt fel a csempészi kastély meglétére mutató adatokra. Itt találta meg azt, hogy a kastély a Béri Balogh család tulajdona volt. Ennek kapcsán kezdtem el foglalkozni a Balogh család történetével. A cédulák alapján a Magyar Országos Levéltár, a Vas Megyei Levéltár és a Szombathelyi Püspöki Levéltár anyagát néztem át ehhez. Végül az elkészült munkát sikerült megjelentetnem a Savaria Múzeum értesítőjében. Ez összegzése volt az Eötvös Loránd Tudományegyetemen írott diplomamujikámnak. A múzeum jelenlegi formában látható épülete a késő reneszánsz, kora barokk kastélynak a maradványa, amely a 17. század elején erősen megrongálódott. A lepusztult épületet Béri Balogh Ádám a század végén lakható állapotba hozta és ide költözött a Tolna megyei Faddról származó ifjú feleségével, Festetich Juliannával. Elfogadnak a faluban? Érdekli még az embereket elődeik élete? AMk nálam idősebbek a faluban, azok jó értelemben még mindig a falusi asztalosnak az unokájaként, illetve a Pungor kovács fiaként tartanak számon. A velem egykorúak talán elfogadják az én majdhogynem értelmiségi mivoltomat. Én tudok még szekeret rakni, lovakkal szántani, ismerem még az ő hajdanvolt munkájuk minden fogását, tudok kaszálni, kaszát kalapálni, tehát bennem még - az írásaimban, a helytörténeti gyűjteményben - tovább élhet az ő gyerekkoruk világa. Egyáltalán nem különleges dolog: ezt csinálták azok a falusi tanítók, akik századunk első felében községünkben tanítottak - Szabadffy Laura és Tóth László - és ezt tisztességesen csinálták. A bennük meglévő és tanulóikba is átplántált erkölcsi tartás volt az, ami megőrizte ezt az országot a 1960-as évek elejéig minden nagy katasztrófa ellenére. Bennem az él, hogy attól kell félni, hogy egy újabb erkölcsi tartást igénylő küzdelmet - hogy katasztrófákról ne is beszéljek - sokkal nehezebben tud majd megvívni az ország. Egy biztató dolog azért van. A mai fiatalok jelentős része érzi azt az űrt, azt a hiányt, amit az akciófilmek, maroktelefonok, tamagocsik világa jelent. Eljutnak egyszer oda, hogy ezt már nem lehet folytatni, a számítógépes játékprogramokon elért teljesítmény nem az igazi, csak szimuláció, és a valódi értékek felé kell fordulni. Köszönöm a beszélgetést. 41