Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)
3. szám - Gráfik Imre: 25 éves a Vasi Múzeumfalu
Az előzmények azonban jóval korábbra nyúlnak vissza, melyekről maga Tóth János számolt be a Vasi Szemle hasábjain 1939-ben. Kifejti, hogy: „Milyen lenne a Vasi Scansen? A szombathelyi új parkban és körülötte elszórva helyezkednének el az őrségi, hegyháti, kemenesaljai s az ' elszakított vendvidéki házak legszebb példái s e házakban a jelenlegi túlzsúfolt múzeum néprajzi anyaga: minden a maga helyén. így válnék igazán elevenné a múzeum." Ismereteink szerint az elképzeléssel a korszak másik meghatározó szombathelyi múzeumi és néprajzos szaktekintélye és kiemelkedő egyénisége; Pável Ágoston is egyetértett. Ami a szombathelyi, Vas megyei történéseket illeti, megállapíthatjuk, ha késve is, de lényegében megvalósultak Tóth János elképzelései. Eltekintve a részletek felidézésétől, csupán arra utalunk, hogy 1965-ben született megyei testületi határozat a szombathelyi szabadtéri néprajzi múzeum elhelyezéséről, s a Barabás Jenő, Bárdosi János és Tóth János által készített szakmai program alapján „1967 júniusában kapott megbízást a Vas megyei Múzeumok Igazgatóságától a VASITERV a falumúzeum tervezésére." Kisebb-nagyobb megtorpanásokkal ugyan, de akár egyfajta sikertörténetről is lehetne beszéhiünk, ugyanis, ha komoly késedelemmel, s esetenként a rész illetve a teljes programot is veszélyeztető akadályok, nehézségek ellenére is, de megvalósult, fejlődik, bővül, s a szakemberek által elismert, a nagyközönség körében pedig népszerű a Vasi Múzeumfalu. A fontosabb állomások felidézése és kommentálása nemcsak a megnyitás 25. évfordulójára való megemlékezés miatt indokolt. Sokkal inkább azoknak az egykor és időközben elhangzott ajánlásoknak, érveknek és szakmai megalapozottságú törekvéseknek tudatosítása miatt, valamint az érvényüket nem vesztett múzeumi, muzeológiai és részben műemlékvédelmi célokat és feladatokat egyaránt jól szolgáló működésnek, valamint az e téren szerzett tapasztalatoknak és tanulságoknak áttekintése miatt. Mindenekelőtt fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy már az eredeti elképzelés két építési ütemmel számolt. Mint azt Rónai Károly, a tervező csoport építész tagja írja: „A tervezés során elértük, hogy a városi tanács hozzájárult a bővítési terület felhasználásához. A kijelölt épületek egy részét áttehettük a IL ütem területére ... A rendezési tervben ... a végleges kialakítást terveztük meg, hogy biztosítható legyen a két építési ütem összhangja ... A rendezési tervnek a fele valósul meg az első ütemben." Mind a hazai, mind a nemzetközi példák, hasonló programok azt mutatják, hogy a megvalósulás sok mindenföl függ, de semmiképpen nem nélkülözheti egy-egy olyan egyéniség, személyiség szerepét és feladatvállalását, aki a maga szakmai felkészültségével, elkötelezettségével, ambícióival, s ne szegyelljük kimondani; jó értelemben vett megszállottságával képviseli az ügyet. 32