Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)

2. szám - ADATTÁR - Söptei Imre: A kőszegi nemezgyártás története 1950-ig

ipar utolsó, még több-kevesebb sikerrel ellenálló képviselői is feladták a küzdelmet, a gyáripar országot elárasztó olcsó termékeivel szemben. A külföldi tőkések érdeklődése viszont nem véletlenül fordult Kőszeg felé. Az osztrák piac közelsége mellett biztosan közrejátszott az is, hogy a városban rendelkezésre állt a korábbi kisiparban szerzett szakmai tapasztalatokkal rendelkező munkaerő. A gyár történetének első évtizedeiről keveset tudunk, mert az üzemet pusztító tűz 1939-ben megsemmisítette az irattárat is, így erről az időszakról nem maradt írásos emlék. A városi iratok is éppen ebben az időszakban nagyon hiányosak a meggondolatlan selejtezés következtében, így az alapítás és az azt követő évek történetének adatait a helyi sajtó híradásaira, az iparkamarai jelentésekre, városi jegyzőkönyvekre és a véletlenszerűen megmaradt iratokra támaszkodva lehetett összegyűjteni. Mielőtt az alapítással foglalkoznánk röviden szólni kell arról, hogy a tulajdonosok - a ma divatos kifejezéssel élve - nem „zöldmezős" vállalkozásba fogtak, hanem 1897-ben kész épületet vásároltak. 1841-ben több helyi posztós mester szövetkezett, hogy mint „kebelbéli posztós társaság" a mai Rőti-völgyben „egy gépek helynek felállítására szükséges" épületet építsenek fel, ahol vízierővel hajtott szerkezetekkel kallózhatják az általuk előállított posztót. Ez a vállalkozás az 1890-es években válságba került. 1894-ben mindössze három tagja maradt és az épületen 10.000 Ft jelzálog teher volt.

8 Ezzel a teherrel ugyan még kihúzták csaknem 3 évig, de amikor 1897-ben egyik tag meghalt, egy másik pedig nyugalomba vonult, nem lehetett tovább halogatni a vállalkozás végét. 1897. május 13-án elárverezték a kallót. MAGYAR NEMEZ IPARTÁRSASÁG, 1897-1918. Eisner Kamill prágai kalapgyáros és fivére vásárolta meg 11.000 Ft-ért, a korban hatalmasnak számító épületet teljes felszerelésével együtt. Az új tulajdonos az első hírek szerint kalapgyárat akart létrehozni.' A kalló eladásával lehetőség adódott, hogy a helyi jelentős munkaerő felesleg egy részét foglalkoztathassák. A város vezetése mégsem adott meg minden segítséget a vállalkozóknak. A leállóig vezető utat ugyan rendbe hozták, de a híd helyreállításának költségeit már nem vállalták, sőt, ami merőben szokatlan, a kért 50.000 db téglát sem adták át kedvezményes (gyártási) áron, pedig azt szinte minden addigi és azt követő befektető megkapta. 1897 júliusában már látszott, hogy komoly vevők jelentkeztek. Müller Ede építési vállalkozóval felmérették a területet és elkezdték a bővítés terveztetését.

11 Szeptemberben elindult az építkezés. A gyárat bővítették, de egyelőre csak kazán- és gépházzal. Fontos volt, hogy minél 68