Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)

2. szám - MŰHELY - Feiszt György: „A tehetség, személyiség és a bizalom varázsában ..." - Beszélgetés Bariska Istvánnal -

lom: én 1984 és 1991 között e térségben többet kaptam, mint adhattam. Két tucat nevet is felsorolhatnék Oriszentpétertől Kenyériig, Rábagyarmattól Bükig és tovább, akik az utolsó órában hozták vissza ennek a nemzetnek az emlékezetét. Velük együttdolgozni többet jelentett aiuiál is, hogy 1986 és 1990 között tagja voltam az Országos Honismereti Bizottságnak is. Mi volt mindennek a nyeresége? 1991 óta sok víz lefolyt a Rábán és vasi vízgyűjtő területén is. Részben annak vagyunk alakítói és tanúi is, amit akartunk. Részben pedig egy egészen másnak, amit akartunk. 1971 és 1998 között 9 könyv és 210 tanulmány, cikk, közlemény született az íróasztalomnál. Két könyv pedig a fiókomban van. Egy hannadili készülőben. Dolgozom a megye történeti atlaszán. Kőszeg könyvem a város történetében először a német mellett most angolul is megjelent. Szeretném az anyagot internetre tetetni, hiszen a világ virtuális olvasói már egy más közönség. A hagyományos terjesztésben azonban elképesztő gyengék vagyunk. Akár elégedett is lehetnék, de erről szó sincs. Szerencsére a kutatás és az írás most már életforma nálam. A szakmát egészen bizonyosan jobban látom, amióta a honismereti-helytörténeti látásmóddal is megajándékoztak. Ez pedig igen nagy nyereség. S milyen területeken lehetett még alkalmazni a tapasztalatokat? Összefoglaló, értelmező, rendszerező kedvemet a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Történelem Taiwzéke meghívása nyomán diákgenerációknak adhatom át. Ezért a lehetőségnek külön hálás vagyok Varsányi Péter, Landgráfné Mózer Ibolya és Krqjczárné Cierna Lubica tanároknak, akik 1982 óta rendszeresen hívtak és hívnak egy-egy feladat ellátására. Nekik köszönhetem többek közt, hogy olyan kitűnő diákokkal találkozhattam a tanári pályám során, mint Dominkovits Péter (Sopron), Kalocsai Péter (Szombathely), Kovács Kálmán (Bqjánsenye), Mayer László (Szombathely), Molnár András (Zalaegerszeg), Söptei Imre (Kőszeg), a túl fiatalon elhunyt Tóth Attila (Pápa) és még jó néhányan. Róluk még hallani fog a szakma és a nagyközönség is. Szerencsére mindig olyan munkahelyi főnökeim voltak, akik méltányolták a különböző törekvéseimet. Kiss Mária, Tilcsik György, de Te magad is azok közé tartozol, akik állandóan forszírozták a munkatársak nemzetközi szerepeltetését is. így a kőszegi levéltár is két nemzetközi konferencia-sorozat (Mogersdorf, Stadtschlainüig) állandó részese lett. Hihetetlen, hogy milyen érték lett ez a nemzetközi kitekintésre és látásmódra szorító szakmai kapcsolat (LinztőlMariborig és Eisenstadt-tól Triesztig). De a hazai intézetek is erre neveltek. A műemlékvédelmi szakmában nekünk oly sokat adó Dávid Ferenc, C. Harrach Erzsébet, F. Mentényi Klára és B. Benkhard Lilla (Budapest) oly 31