Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)

2. szám - MŰHELY - Feiszt György: „A tehetség, személyiség és a bizalom varázsában ..." - Beszélgetés Bariska Istvánnal -

kor 1976. május 27-re kijelölték a doktori szigorlat időpontját, három ember neve állt a meghívón: ff. Balázs Eva professzorasszonyé, Mályiisz Elemér egyik legkiválóbb tanítványáé, továbbá Sinkovics István és Mollay Károly tanszékvezető professzoroké. Hallatlan boldog voltam. Ezek szerűit a szakmaváltás is sikerült, méghozzá úgy, hogy meg tudtam őrizni benne az egyik kedvencemet, a német nyelvtörténetet. így lett a magyarnémet szakos középiskolai tanárból okleveles levéltáros. Lehet azt mondani, hogy ezzel végre révbe ért a hajód? Ez tökéletesen így van. A szakmát persze, az ember nem az egyetemen tanulja meg igazán, hanem az életben. 1970. február 15-én megkaptam a kinevezésemet, de a Kőszegi Fióklevéltár épülete csak 1971 novemberére készült el a híres kőszegi Lábasházban (Jurisics tér 2.). Most visszatekintve is úgy látom, hogy hozzám nagyon kegyes volt a sors. Abban a pillanatban, hogy beléptem a levéltárba, valami hihetetlen nyugalom fogott el. S ráadásul kitűnő kollégák vártak. Nem rákényszerültem tehát a szakmaváltásra, hanem rátaláltam arra az érzésre, amit a Mollay-Hutterer szemináriumokon éreztem, hogy ti. az én világom: a történeti forrás. Akkor is úgy láttam, most is úgy érzem: itt egy szakmai karrier kezdődött el. Ezért utólag is, s mindvégig hálás maradok Horváth Ferencnek. Ezt ő érezte meg berniem. Ezzel ő jött elém. Még csak nem is kértem tőle. Újra azt éreztem, mint legjobb tanárami és legjobb szerkesztőim esetében: a bizalmat. A későbbi intézeten belüli nehézségei ellenére ez múlhatatlan érdeme marad. Már megvolt a levéltári kinevezésem, amikor megtudtam, hogy ezt is éppen hogy sikerült kiharcolni. Kiderült, hogy jóakaróim fel tetettek a pártbizottság „hatásköri listájára". Fogalmam sem volt, mi volt ez. Aztán megmondták. Azok a politikailag megbízhatatlanok kerültek rá, akik sehol, semmilyen körülmények között nem kaphattak vezető állást. Megbélyegzett lettem, de nem törődtem vele. Még tetszett is ez a stigma. Volt állásom és egy bámulatos anyag felelőse lettem. Ez volt a lényeg. S hogyan alakult kapcsolatod a honismerettel? 1971-ben találkoztam először a honismerettel mint feladattal. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy azonnal helyre tudtam tenni a honismeret mibenlétét. Még a levéltáros-történész szakmán belüli helyemet kerestem - erre olykor egy élet sem elég - amikor hirtelen szembe találtam magam a honisineret által megfogalmazott igényekkel. Persze, hogy nem lehetett kitérni előle. De be merem vallani, hogy egyszerre vonzott és taszított. 27